Mikor érdemes kilépni a komfortzónából? És mikor kötelező így dönteni? Hasznos vagy inkább kockázatos egy ilyen lépés? Martin Gyöngyvér, a HRLead tanácsadó cég alapító ügyvezetője az elmúlt években a „komfortzóna-elhagyás” szakértője lett. Híve a változásnak, de tudja, hogy mint mindennek, ennek is két oldala van: a lehetőségek és a sikerek mellett a veszélyekkel és a következményekkel is tisztában kell lenni.
„A komfortzónán kívül vannak az igazi csodák! Erre akkor jöttem rá, amikor nagy bátran kiléptem a jól felépített saját egzisztenciámból, otthagytam a HR-igazgatói pozíciómat, és helyette a családot választottam. Osztrák férjjel és lakóhellyel, minimális német nyelvtudással” – így mesél Martin Gyöngyvér az első jelentős karrierváltásáról, amit nemrégiben egy újabb követett: bár egész életében munkavállaló volt – nagyrészt nemzetközi cégeknél – másfél évvel ezelőtt vállalkozóvá vált és megalapította az HRLead céget. „Számomra ez egy jutalomjáték, ennek eléréséhez viszont ismét el kellett hagynom a komfortzónámat…”
Utazás az ismeretlenbe
Bécsbe költözése után szinte azonnal munkát vállalt, egy kisvállalatnál adminisztrátorként és könyvelőként dolgozott. Német nyelvtanfolyamokra járt, majd később magántanárhoz is. Fontos volt számára az osztrák közegbe történő gyors beilleszkedés. Persze nehéz volt és voltak olyan pillanatok is, amikor fel akarta adni és vissza akart térni Magyarországra. „Vágytam az újra és sokszor ábrándoztam a jövőről. Egyik reggel arra ébredtem, hogy álmomban valaki megszólított, és azt mondta: ... és megadatik neked a tudás. Bevallom ilyen ’kapaszkodóim’ is voltak a komfortzónán kívül.”
„Két év eltelte után – amikor már értettem a helyiek kultúráját, értékeit, szokásait, ismertem a gondolkodásmódjukat és beszéltem a nyelvüket – úgy éreztem, eljött az idő, hogy visszamenjek az HR szakmába. Elkezdtem állásokat pályázni.”
„Ha megvan a kulcs az emberekhez, akkor hegyeket lehet velük elhordatni”
„Két hónap pályázás és kiválasztási folyamat után kerültem a világ második legnagyobb, francia tulajdonú szeszipari vállalatához, a Pernod Ricard-hoz mint közép-kelet-európai regionális HR vezető, később igazgató. Akkoriban 8 ország tartozott a régióhoz és Bécsben volt a regionális központ. Egy évvel később további 4 ország csatlakozott a meglévőkhöz, a regionális központ Kölnbe, majd Párizsba, később Ljubljanába és Budapestre költözött. Fantasztikus 8 évet töltöttem el itt, ez volt szakmai pályafutásom legmeghatározóbb időszaka. A decentralizált üzleti működésnek köszönhetően megtapasztaltam a bizalom, az autonómia, az empowerment, a vállalkozói szellem, a felelősségvállalás és a szakmai alázat valódi jelentését. Kollegáim támogatásával sokat tanultam az üzleti környezetről, stratégiáról, taktikákról, ügyfelekről, fogyasztókról és a stakeholder managementről. Alkalmam volt nemzetközi színtérről érkező vezetők és munkatársak sokrétű emberi, kulturális és szakmai adottságainak és tehetségének megismerésére, fejlesztésére és hasznosítására. Ekkor értettem meg, hogy az üzleti kihívásokon túl van egy annál sokkal nagyobb és fontosabb kihívás, mégpedig az emberi tényezők megértése, kezelése. Ha megvan a kulcs az emberekhez, akkor hegyeket lehet velük elhordatni.”
Kitágult a világ
Martin Gyöngyvér úgy látja, ezzel az állással kitágult számára a világ. „Ekkor is kiléptem a komfortzónámból. Ehhez bátorság kellett, s az, hogy legyőzzem félelmemet, és higgyek önmagamban. Hajtott a vágy, a kíváncsiság, a tenni akarás. Élveztem az új lehetőségeket, a pezsgő életet és a sikerélményeket… Ugyanakkor a komfortzóna elhagyása rengeteg energiát emészt fel, állandóan figyelni, tanulni és alkalmazkodni kell, időnként minden bizonytalanná válik, néha áldozatot kell hozni. A felszíni csillogás alatt kőkemény munka van, ami nagyobb felelősséggel és kockázattal is jár(hat). Az ebből következő stressz agyonnyomhatja az embert, ha nincs meg a megfelelő fizikai, lelki kondíciója, nem elég szorgalmas és kitartó. Vagyis a kudarc is benne van e lépésben.”
Meddig szabad elmenni?
„Egyszer minden véget ér, még akkor is, ha nem szeretném” – áll egy dalszövegben. Az „álomnak” egy globális átszervezés vetett véget 2014-ben. Az eredményes régiót feloszlatták, a HR igazgatói pozíciót megszüntették.
„Megtapasztaltam a légüres tér fájdalmát… A túlélési ösztön viszont működött! Ebben a helyzetben egy újabb szakmai kihívás és lehetőség tűnt fel a láthatáron. Amerikai piacvezető cég, szimpatikus vezetők a kiválasztási folyamatban és ismét regionális felelősség (16 ország) a HR vonalon. Örültem! Azt gondoltam, itt a komfortzónámban leszek. De nem így történt. Minden más volt. Az üzleti modell, a vállalati kultúra, a vezetői stílus, a folyamatok és döntések láncolata, illetve a felhatalmazás, felelősség gyakorlata. A legnagyobb változások közepébe csöppentem bele. Az új szerep egy komplett átállást követelt meg tőlem minden szempontból. Bevallom, nagyon fárasztó és kilátástalan volt a komfortzónán kívüli lét, a kényszerű megalkuvás a hét minden napján. És amikor ez az érzés 2,5 év után sem hagyott alább, akkor úgy döntöttem, változtatnom kell. Egy executive coach segítségével elkezdtem építeni a jövőmet egy merőben más irányban. Amikor pedig eljött az ideje kiléptem a cégtől.”
Arra a kérdésre, hogy meddig érdemes a komfortzónán kívül lenni, Martin Gyöngyvér igy válaszol: „Teljesen emberfüggő. Számomra fontos, hogy még azonosulni tudjak a céllal és erősen higgyek benne. Ha még nem borítja fel a lelki egyensúlyomat és megmarad az integritásom, ha a dinamizmus mellett még megvan a nyugalom, mint a fejlődés előfeltétele és legfőképpen, ha még megvan a bizalom. Azt mindenképpen egy intő jelnek tartom, ha az adok-kapok egyensúlya felborul. Kudarc, ha egy ilyen helyzetben elmegy az ember vagy inkább a döntés győzelme? Igazából egyik sem. Ez a tanulásról szól: arról, hogy megismerjük önmagunkat, a határainkat és visszataláljunk az igazi énünkhöz, mert csak igy tudjuk a tehetségünket teljes mértékben kibontakoztatni.”
Martin Gyöngyvér az HRLead-t 2018-ban alapította. „A vállalkozás célja cégvezetők, humán erőforrás szakemberek inspirálása és támogatása jövő orientált, harmonikus szervezetek létrehozásában. Kihívás volt a vállalati felsővezetői szerepről a vállalkozó tanácsadói szerepre való áttérés. Sok mindent kell még tanulnom, de nagyon izgalmasnak tartom a karrierem ezen új irányát, amelyet saját elhatározásból választottam” – összegzi a váltás első tapasztalatait.
Kocsi Ilona
Martin Gyöngyvér, pszichológus, közgazdász, szenior HR Vezető és Mentor
A HRLead tanácsadó cég alapító ügyvezetője, magyarországi és ausztriai ügyfélkörrel. Korábban több nemzetközi vállalatnál volt HR igazgató, így a Marsh, a Pernod Ricard, a Wincanton cégeknél. Pszichológus diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a közgazdászt pedig a budapesti Közgazdasági Egyetemen szerezte.
