Te mire vitted?

Csík Klára

Érdekes párbeszédnek voltam fültanúja egy fodrászatban, ahol természetesen nincsenek titkok. Mindenki tud mindenkiről, szinte mindent. E téren működik a törzsgárda. Én is több mint 30 éve járok ide.
Itt jelentették ki valakiről, hogy vitte valamire. Másra meg legyintettek: na és mire vitte?! A szavak szinte ugyanazok, de a hangsúly egyértelműen mutatja, hogy a két tartalom homlokegyenest különböző.
Azóta is ott motoszkál a fejemben: vajon mi kell ahhoz, hogy valaki valamire vigye. Egyáltalán: mi a siker mostanában?
A karrier, a boldogulás, az egzisztencia mérőszámai és ismérvei eltérnek a 30-40 évvel ezelőtti meghatározásoktól, de akár 5-10 évvel ezelőttitől is. A világ változik és a generációk formális csoportjai – a baby boom, az X, Y, Z generációk– magukon viselik a kiosztott bélyegeket, jellemzőket. Tudományos szintre emelkedett a korosztályok, generációk meghatározása, kutatása, mely mind-mind a fogyasztás tudatosságát vetíti előre. A gyártók és kereskedőknek ez fontos, mert a forgalom és a nyereség a sikeres célcsoport- meghatározástól is függ. Persze a sztereotípia valahol mindig torzít, de a „Te mire vitted” faktorban lényeges szerepük van.
A kérdés kapcsán mindenki elgondolkodhat, mire is vitte. S egyáltalán: vitte-e valamire?
A válasz egyéni, mindenki úgy szúrja el az életét, ahogyan akarja. És az ellenkezője is igaz: mindenki tehet saját boldogulása érdekében.
Szeretek mérleget készíteni, mely nálunk a párommal több, mint három évtizede a házassági évforduló környékén esedékes. Jó végig gondolni, mi történt ezen időszak alatt, mely az emberiségnek morzsányi, nekünk szinte már a teljes életünk. A mi generációnk a Nagy Feró-i három nyolcat követte– 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás -, élete a történelemkönyvben megíródott.
A mai generációknak szüleik életformája kissé laposnak tűnik, nekünk az utazási korlátok miatt maradt hiányérzetünk. De fiatalok, egészségesek voltunk. És boldogok. Kell ennél több?
Mára kinyílt a világ, a lehetőségek tárháza szinte korlátlan. És kiderült, ez a sokszínűség, sokféle választási út akár terhes is lehet: sok fiatal a semmit választja. Ül a szobában a gép előtt és virtuálisan éli életét. Pedig az életet a szobában csak tervezni lehet, a valóság a falakon kívül, odakint van. Nekik mégis más lesz a válasza a „Te mire vitted?” kérdésre, mint a mai 50-60-asoknak, a baby boom generáció tagjainak.
Ilyenkor már készül a mérleg. A hagyományos karrierépítés folyamata ezután már korlátozott. A 40 évesek még fejleszthetik karrierjüket, akár itthon, akár külföldön. Nekik még az a kérdés, mire vihetem? Még megvalósíthatják álmaikat. Lehetnek céljaik. A célokról azonban még 70 évesen sem kell lemondani. Sőt… a célok adnak értelmet a későbbi éveknek, a létezésnek. .
A célok is különböznek, s ez így van jól. A boldog családi háttér megteremtése – gyerekkel, vagy anélkül – legalább olyan értékes cél, mint a szakmai karrier. Vagy a kettő együtt. Ebben fontos értékmérő lehet a pénz, mely ugyan nem boldogít, de hiánya sok életet megkeserít.
Persze, a sikerhez néha szerencse is kell. De nem ez a legfőbb faktor.
Az úgynevezett –„jó időben, jó helyen” tényező csak akkor párosul szerencsével, ha észrevesszük és kihasználjuk a pillanatot.
Számomra ez a pillanat a 90-es évek elején jött el, amikor egy multi céghez mentem dolgozni. Jól döntöttem. Megtanultam a multi világban dolgozva, hogy vannak módszerek, technikák, amelyek segítenek az életben való boldogulásban. Ilyenek például a
- pozitív szemlélet – érdemes kis dolgokkal kezdeni, s minden nap legyen valami, aminek örülni lehet
- rendszer szemlélet – mindennek van eleje és vége, kell a lezárás, az összegzés
- megfelelő célkitűzés,
- tanuljunk meg örülni, nevetni, lazábban élni, az aggódás tönkreteszi az életet, mivel sokszor túlzott és éppen ez az akadálya a sikernek.
Hogy mire vittem? Íme, a mérleg: boldog párkapcsolatban élek, két sikeres, boldog gyermekem, két tehetséges vejem és unokám van. Sikerült kellemes lakókörnyezetet kialakítanunk, utazhatunk és remélhetőleg még 20 évig így megy tovább. Számomra nem igazán a pénz, hanem az általa elérhető dolgok okozta örömök a fontosak. Persze, pénz nélkül ez se ment volna ilyen jól. S voltak, és még vannak szakmai eredményeim. Elégedett vagyok. Ez a lényeg.
A sikeres emberek vonzzák a többieket, mert mindenki a siker elérésére vágyik. Ez nem baj. Csak akkor, ha nem vesszük figyelembe, mindenkinek mást jelent a siker. Ehhez kell igazodni.
Én hiszek az emberi kapcsolatokban, mert ezek teszik színessé, érdekessé, tartalmassá az életet. Sikerült úgynevezett szeretet és kapcsolati köröket kialakítanom, melyek gazdaggá tesznek, eszmei, lelki értelemben. A kapcsolatteremtés és -tartás fárasztó, időigényes munka, de megéri a befektetést.
Nézzünk hát magunkba, készítsünk időnként mérleget: mire vittük, és még mire vihetjük, ha jól sáfárkodunk az energiával, s az életünkkel. Ha mi elégedettek vagyunk, akkor már mindegy mit mondanak rólunk a „mire vitte”kérdés elhangzása után. Ha boldogok, elégedettek vagyunk, sokra vittük.