"Szerintem jó miniszterelnök lennék"

"Szerintem jó miniszterelnök lennék"

„Szerintem jó miniszterelnök lennék”

Úgy kell élni, hogy az ember tisztelhesse önmagát – vallja Lakatos Zsófia, akinek édesanyja írta emlékkönyvébe ezt az útmutatást. Tavaly megalapította saját pr-ügynökségét, az Emerald PR-t és másodszor is megválasztották a Magyar PR Szövetség elnökének. Jól mennek a dolgai. De mivel „agyalós és lelkizős” típus, nem tudja lazán kezelni a gondokat és bántásokat. Tele van hegekkel.

„Nincs most jól a pr-szakma” – ad tömör értékelést Lakatos Zsófia. „Az elmúlt két évtizedben jól éreztük magunkat, megmerevedtünk, megkövesedtünk, közben kitört a pénzügyi válság, berobbant a közösségi média, szaporodnak a digitális ügynökségek, s tarol a pr szexi formája, a tartalommarketing is. A munkadíjak csökkentek: hatod annyiért dolgozunk, mint kellene, feleannyiért, mint régen. Szerintem szakmai összefogásra van szükség ahhoz, hogy visszakerüljön a pr-szakma az őt megillető helyre, az üzleti stratégia alkotás szintjére. De egyelőre csak apátiát látok: amikor összehívtam a jelentős ügynökségek vezetőit, a 40 meghívottból 8 jött el. Nincs idejük szakmázni, mindenki az egyéni túlélésén dolgozik.”

„Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”
Nem mindenki látja ilyen sötéten a helyzetet, és Zsófi se bánná, ha tévedne. Mert imádja, amit csinál. Élvezi az eredményeket, hogy hatni tud a folyamatokra, az emberekre. „A miénk a legnagyobb hatalom” – vallja, s a teljes kommunikációs és újságíró szakmára érti ezt a megfogalmazást. A „tanítók és a politikusok társadalmi hatása is óriási, ám az utóbbiaknál sajnos nem mindenki tisztességes. Pedig engem is érdekel a politika, szerintem akár jó miniszterelnök is lennék, ha őszintén, átlátható, ellenőrizhető módon kellene működni. Így azonban – a mai környezetben – inkább nem váltok.” A kommunikáció – s benne a public relations – hatására a Brexitet hozza példának és az amerikai elnökválasztást. „Óriási a felelősségünk, mert az embereket könnyű manipulálni, ha valaki érti a módját. Mi vagyunk azok, akik királyokat tudunk kreálni, de le is tudjuk őket taszítani a trónról. Ezért nagyon fontos a szakmai etika, tisztában kell lennünk azzal – pr-szakembereknek, marketingeseknek és újságíróknak egyaránt –, hogy milyen következményekkel járhat a munkánk és el kell bírnunk a felelősséget.”

Régi-új elnökként van tehát tennivaló, hiszen rengeteg új fejlemény hozza zavarba a tapasztalt pr-szakembereket is. Meggyőző többséggel választották újra, ám a választási kampány – mert ilyen is volt – inkább elkedvetlenítette. „Sokszor eszembe jutott Eszterházy Péter mondata, mely szerint ’bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá’. A kampány néha vállalhatatlan szint alá süllyedt, ami engem megviselt. Ha a férjem nem tartja bennem a lelket, talán végig se csináltam volna. Szívemre vettem a támadásokat, nehezen kezeltem, hogy mások övön alul ütnek engem, a széplelkű nebáncsvirágot, aki már a durva hangnemtől is megdermedt. De aztán vége lett, mert egyszer mindennek vége lesz.”

„A hegek egy életre megmaradnak”
Lakatos Zsófia sikeres ember. 2008-tól egészen tavalyig a Hill&Knowlton Hungary ügyvezető igazgatója volt, majd 2016-ban önállósította magát, saját céget hozott létre, Emerald PR néven. Sokan irigylik, hiszen úgy látszik, mindent elér, amit csak akar. Facebook oldaláról egy csinos, fiatal, vidám, magabiztos nő tekint ránk. Olyan, aki tudja, mit akar. Igen, ez is ő. De van egy másfajta Lakatos Zsófia is, aki nehezen viseli a bántást, néha a padlóra kerül és soha nem felejt. Ha valaki cserbenhagyja, kiradírozza az életéből, mintha azt az embert nem is ismerte volna. Ez is egyfajta önvédelem, bár – mint mondja – „a sebek begyógyulnak, a hegek azonban egy életre megmaradnak.”
Úgy tartja, kellenek a rossz dolgok is az életben, különben nem tudnánk értékelni a jót. És egyébként is: kicsit fatalista, úgy gondolja, az ember sorsa meg van írva a „nagykönyvben”. „Az embernek hagynia kell, hogy a nagyobb erők irányítsák… Mehetek én egy adott irányba, de ha nem az az utam, úgyis neki fogok menni a falnak… Azt tapasztalom, hogy a lehetőségeket kell felismerni, azokkal kell élni. Hogy milyen lehetőséget kapok, arra kevés hatásom van, de hogy élek-e azzal a lehetőséggel, az már csak rajtam múlik, az már az én döntésem. Nekem is voltak olyan döntési pontok az életemben, amikor lehetőségem volt rá, hogy teljesen más irányba induljak el. Tizenhét évesen például be akartak sorozni az USA hadseregébe, mert kitöltöttem egy tesztet és bekerültem a felső fél százalékba. Állampolgárságot, egyetemet, lakhatást ígértek. Az én döntésem volt, hogy végül nem a hadsereget választottam. Néhány évvel később modellkedni hívtak ugyancsak az USA-ban. Akkor is én döntöttem úgy, hogy inkább hazajövök és befejezem a tanulmányaimat. Ez már több mint húsz éve volt. Nem bántam meg egyik döntésemet sem, mindennek így kellett lennie.”

„Naplóba sírtam a bánatomat”
„Jó érzés sikeresnek lenni és jól esik, hogy sokan tartanak példaképnek, számtalan levelet kapok, amiben gratulálnak a dolgaimhoz. A nehézségekről nem szoktunk beszélni. Néha elmesélem a gyerekeimnek, hogy milyen volt 17 évesen középiskolába járni az Egyesült Államokban. Ahol én voltam a ’kívülálló, a furcsa kelet-európai lány’ és nagyon sokáig tartott, hogy elfogadjanak. Tudtam angolul, de nem elég jól, éjszakákon át szótáraztam az anyagot, a kosárlabdaedzésen pedig kinevettek, mert nem értettem az instrukciókat: nem tudtam, hogy például a „bounce” azt jelenti, pattogtatni a labdát. Mindez 25 éve történt, naplóba sírtam a bánatomat, amit azóta sem vagyok képes elolvasni. Év végére persze minden kialakult, még Bill Clinton-tól is kaptam oklevelet, de a nehezebb idők beleégnek az ember lelkébe, formálják a jellemét. Megdolgoztam a tudásért, a sikerért. Amikor ösztöndíjjal egyetemre jártam az USA-ban, előfordult, hogy csak két dollár volt a pénztárcámban és fogalmam sem volt, mit fogok enni másnap. A campuson dolgoztam egy kínai étteremben és amikor az egyetemi ismerősök arra jártak, kinevettek. Ezek nagyon fontos emlékek.”

„Érzelmi sokk ért az árulás miatt”
Itthon is érték pofonok, utólag ezekben is értelmet lát. „Amikor például az RTL Klubtól kirúgtak, mert riporterként megkérdeztem egy akkori minisztertől, mikor mond le, idegösszeomlást kaptam. Éppen akkor intéztük az első férjem letelepedési engedélyét, biztos állást kellett felmutatnom, az egész jövőnk múlhatott rajta. … De talán éppen ez a kényszerű állásváltozás kellett ahhoz, hogy megtaláljam az igazi utamat, s ez nem a médiában, hanem a pr-szakmában volt. Pénzügyi kommunikációban nőttem fel, a Capital Communications-nél szerzett tudásért örökre hálás leszek, majd nagyon fiatalon, 33 évesen lettem egy világcég, a Hill&Knowlton ügyvezetője. Hirtelen kerültem a mély vízbe, súlyos döntéseket kellett meghozni. Közben kitört a válság és én olyan egyedül voltam, mint a kisujjam. Sok nagy üzletünk, jó sztorink volt, 16 órákat dolgoztunk. Ráment a házasságom… 2013-ban azután a tulajdonos elindított egy pilot programot és az ügynökséget összevonták több másikkal, megszűnt az autonómia. Nem voltam képes megakadályozni, ráadásul éppen gyereket vártam. A munkatársaimnak nem tetszett a változás, hatból négy ember egyszerre hagyta ott a céget nem sokkal azután, hogy megszületett a kislányom. Köztük az a fiú, akivel 7 évet dolgoztam együtt, akire rábíztam a céget, s akire az életemet is rábíztam volna. Ott álltam egy 12 napos kisbabával, 13 ügyféllel és olyan érzelmi sokk ért az árulása miatt, hogy elapadt a tejem. Ezek azok a dolgok, amiket nem felejt el az ember. Én nem bántok mást – pláne, ha kiszolgáltatott helyzetben van – és mindig elcsodálkozom, ha mások nem így gondolkodnak. Ők azok, akiket kiradírozok az életemből.”

„Nem csak egyszer élünk a földön”
Talán a határozott értékrendnek – úgy kell élni, hogy tisztelhesd önmagad –, és a sok megpróbáltatás hatására, Lakatos Zsófia megkeményedett. Kívülről tényleg egy nagyon határozott, nagyon csinos fiatal nőt lát az ember. Akinek minden sikerül. Belülről bonyolultabb a személyisége. Hívő ember. „Az intézményesített egyházhoz nincs közöm, sosem jártam templomba, gyerekkoromban a nagymamám tanította meg az alap imákat. Ő mondta azt is, hogy ’Jézus a lelkiismereted, ha valami rosszat csinálsz, és rosszul érzed magad, akkor gondolj rá, s tedd jóvá.’ Én abban is hiszek, hogy nem csak egyszer élünk a földön, szerintem létezik reinkarnáció. Logikátlannak tartom, hogy egy csomó lélek megszülessen azért, hogy utána elpusztuljon. Szerintem a világmindenségben nem lenne logikus ez a pazarlás, én abban hiszek, hogy Isten nem egyszer ad nekünk esélyt… Néha előfordul, hogy találkozom valakivel, akit nem ismerek, ránézek és tudom, hogy mi már találkoztunk valamikor, valamelyik előző életünkben.”
Ez misztikusan hangzik, de Zsófit ez nem zavarja, jól megfér a nagyon is valóságos életével. Ahol nagyon is valóságos segítőtársa akadt, második férje, Czirák Balázs személyében. „Sokan csak azt látják, mennyire energikus vagyok, hogy én folyton pörgök. Pedig valójában belőle, a szerelmünkből nyerem az energiát. Ha ő nem lenne, akkor nem lennék én sem. Az első férjem hagyott szárnyalni, engedte, hogy megvalósítsam magam, de nem segített, építette a saját karrierjét. Akkoriban a Hill-nél reggel 8-tól este 8-ig dolgoztam, aztán otthon kezdődött a második műszak a gyerekekkel. Orvoshoz kerültem szívpanaszokkal. Balázs igazi társ, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, az egómmal és a hisztikkel együtt és közösen építjük a céget. Jó érzés, hogy nem vagyok teljesen egyedül, hogy valaki gyengéden tovább lökdös, amikor elveszítem a lendületet és van valaki, akinek ugyanolyan fontos, hogy én mellette állok.”

„Most három könyvet is tervezek”
Az önálló cégalapítás bejött. Bár azt mondja, hogy nem megalomán, de azért nem kis büszkeséggel meséli, hogy cége képviseli a Cohn&Wolfe-ot, az egyik legnevesebb pr-multit. „Ez egy kis fricska a Hill&Knowlton-nak” – vallja be. S ezzel újra a szakmánál vagyunk. A PR mellett másik nagy „szerelme” a CSR, azaz a vállalati társadalmi felelősségvállalás, 2013-ban megkapta „A fenntarthatóság szakmai követe” díjat, ma betölti a Budapest Klub Global Executive Council alelnöki posztját, tanít, előad, ír a témában. A CSR egy időben nagyon fontos volt a cégeknél, főleg a nemzetközi vállalatoknál, de a kezdeti lendület alábbhagyott, most új utakat keresnek a csr-szakértők. „Több mint 10 éve hirdette meg az MPRSZ először a CSR Best Practice pályázatot, ez az én gyerekem volt. Idén valószínűleg nem írjuk ki, szünetet tartunk, helyette szervezünk egy nagy, országos, átfogó csr-kutatást. Aztán majd meglátjuk.” A cégeknél mostanában az employer branding a divatos, azaz úgy próbálják a munkaerő-hiányt mérsékelni, hogy vonzóbbá teszik a céget. Lakatos Zsófia úgy látja, itt a pr önmagában nem elég, az emberhiány mérsékléséhez szükséges a szervezetfejlesztés is. A legújabb szakmai „mániája” a magyar családi vállalkozásokban elkezdődő generációváltás kommunikációja. Azt mondja, rég volt ilyen izgalmas szakmai feladat, hiszen „itt nincsenek külföldi minták, itt mindent saját magunknak kell kitalálni, kidolgozni. E folyamatban van feladatuk a szervezetfejlesztőknek és az üzleti kommunikátoroknak, azaz a pr-szakembereknek is.”

És bár egyszer megfogadta, soha többé nem ír könyvet, most hármat is tervez. „Még a Hill&Knowlton kötött szerződést egy angol kiadóval, és könyvötleteket kért tőlünk. Én is pályáztam. Egy londoni, egy new yorki munkatárs ötlete lett a nyerő, és az enyém, ami a CSR fejlődéséről szól a kelet-európai országokban. Alig volt hozzá szakirodalom, hónapokig csak anyagot gyűjtöttem, azt hittem, belehalok a sok munkába… Sokszoros határidő-módosítás után elkészült, Londonban meg is jelent 2013 nyarán. Akkor azt mondtam: soha többé…. De az agyam mégsem tud leállni, most három könyvet is tervezek. Az első egy mesekönyv lesz az ékszerteknősünkről, aki ma már az állatkertben él. Amikor a nagyobb gyerekeim kicsik voltak, minden este a teknősről szólt a mese. Most megvárom, amíg a kicsi lányom is nagyobb lesz, akkor folytatom és le is írom a meséket. Tervezek egy sztorizós, szubjektív könyvet a pr-szakmáról. A címe már megvan, „Az Istenek hírnökei”, kiadó is van, időm viszont még nem volt, hogy nekiüljek. És lenne egy ’generációváltó’ könyv, mert most ez a téma izgat a legjobban. Csak azt ne kérdezze senki, hogy mikor lesz erre időm…”

Miért is lenne? Hiszen a saját cég, a szakmai szövetségek és a három gyerek mellett most éppen egy másik vállalkozás elindítását készíti elő és házat épít. „A férjem végzi a munka nagy részét, ez az ő projektje” – mondja. De ez még nem minden: egy negyedik gyerek is jó lenne! Az elhatározás megvan. „Harmóniára vágyom és azt szeretném, hogy a gyerekeim boldogok és jó emberek legyenek. Szerintem ez az élet értelme” – összegez Lakatos Zsófia.

Életrajz:
Lakatos Zsófia (42) a Magyar PR Szövetség elnöke és az Emerald Public Relations ügyvezetője. Több mint hét évig vezette a Hill+Knowlton Hungary Kft-t, mielőtt 2016 januárjában megalapította saját ügynökségét. Karrierjét az RTL Klubnál kezdte, majd a Capital Communications pénzügyi kommunikációs ügynökségnél dolgozott 8 éven keresztül.. Elismert CSR szakértő, e témában óraadó tanára a Metropolitan Egyetemnek. 2013 júliusában jelent meg Londonban szakkönyve „Corporate Social Performance in Emerging Markets – Sustainable Leadership in an Interdependent World” címmel. 2013 novemberében az országban elsőként kapta meg a Fenntarthatóság Szakmai Követe díjat, 2017-től a Budapest Klub Global Executive Council alelnöke. Férjezett, három gyermeke van.

Kérjük, mondja el a véleményét