„Az ízlésem a lehető legegyszerűbb. Mindenből beérem a legjobbal” – Oscar Wilde mondását érzi igaznak magára nézve Náray Tamás divattervező, akinek tavaly megjelent a második könyve. Emellett fest – közel háromszáz képéből kiállítása is volt már, és a ruhák mellett jelmezt is tervez.
„ A 2010-es évek második felétől megszűnni látszik mindaz, ami engem érdekel a divatból: a szépség, a tökéletesség, a sikk, az összehangoltság, a különlegesség, a harmónia, a játékosság. Változik a világ, és mindenkinek meg kell találnia, hogy ebben van- e helye, szerepe, lenyomatteremtő lehetősége, vagy a változásnak az iránya már nem az övé” – vázolja a közeget Náray Tamás.
A festőállvány előtt
Húsz éve hobbija a festészet, amelyben maximálisan kiélheti a kreatív igényeit. A lírai absztrakt műfajába sorolja a ma már közel háromszáz (!) színpompás festményét, amelyek eleinte a szalonja, a lakása, a berlini és a barcelonai üzletei falát díszítették. A külföldi szalonjaiba betérő kliensek közül kerültek ki az első vevői. „Ha nem találkozom Jerger Krisztina művészettörténésszel és Kosztyu Marianna művészeti menedzserrel, akkor még mindig a garázsban tartanám a vásznaimat” – állítja első hazai kiállításáról, a Koridorról. Tavaly a Szabó Magda centenárium kapcsán voltak láthatók a képei a Várkert Bazárban, az írónő műveire reflektáló környezetben. „ A festészetben az a felemelő, hogy ketten vagyunk, a vászon és én. Az üres fehér vászon pedig nagy kihívás! Több rétegű, ecsetes-késes technikával dolgozom, állva, mindkét kezemet használva, ami nagy fizikai igénybevételt is jelent. Tíz-tizenkét órát is képes vagyok a festőállvány előtt állni, mire lefekszem, kiszakad vállam meg a karom. Annyira el tudok merülni benne, hogy csak az a fantázia lebeg a szemem előtt, amit szeretnék viszontlátni a vásznon. A festészet teljesen elvarázsol, kikapcsol.”
Négylábú divatmogulok
Ha valaki szeretne mélyebb betekintést nyerni Náray Tamás öniróniában, egyediségben, humorban bővelkedő világába, akkor érdemes elidőzni a négylábúakhoz fűződő kapcsolatánál. Náray jelenleg három tibeti terrier büszke gazdája, akik Karl Lagerfeld, Oscar de la Renta és Miuccia Prada névre hallgatnak. A tenyésztővel kötött megegyezés szerint ugyanis a leghíresebb divattervezőkről nevezték el az „előkelő” ebeket. Arról pedig, hogy mi a közös vonás a hosszú szőrű házi kedvencek és híres gazdájuk között, az alábbi jellemrajzot festi Náray: „Lényegében olyanok, mint én, még nálam is szebbek, megvesztegethetetlenek, öntörvényűek, akaratosak, kedvesek, távolságtartóak, akit szeretnek, ahhoz nagyon ragaszkodnak. Nem lehet őket megsimogatni, nem haverkodnak, nehezen barátkoznak, de ha barátságot kötöttek, az tartós. Alapvetően mindig vidám természetűek.”
A bestseller író
A divatvilág fellegvárát, Párizst a tanoncévektől a rangos divatbemutatók szervezéséig sok lépcsőfokban megjáró tervező pályamódosításának másik fő csapásiránya az írás. Az utolsó reggel Párizsban című első regénye már öt kiadást élt meg, közel százezer példányban kelt el. Nagyon is prózai oka volt annak, hogy a klaviatúrához ült. „Amikor elmúltam negyven éves, rajtam is kitört a középkorú embereken eluralkodó pánik, az életközépúti válság, a betegségektől, a szeretteim elvesztésétől való félelem. Akkor még nem tudtam, hogy a félelem nélküli élet csak utópia. Kétségbeeséseim miatt szakemberhez fordultam. A terapeutám javaslatára kezdtem el írni, azt javasolta, hogy írjam meg az életemet úgy, mint egy regényt. Közel egy éve dolgoztam Az életet nem lehet megúszni munkacímmel ellátott könyvön, amikor a Libri kiadó igazgatója, Sárközy Bence felkért, hogy írjak a divatról egy könyvet. Nem vállaltam, mondván, már annyi hozzá nem értő feldolgozta a divat történetét. Bence felesége, Farkasházi Réka színművésznő közeli barátom, az ő javaslatára mutattam meg a férjének az életemről szóló írásaimat. Érdekesnek találta, majd összehozott Dunajcsik Mátyás szerkesztővel, és elkezdtünk közösen dolgozni a szövegen. Lényegében a Libri alkotóműhelyében tanultam meg írni. A festészettel kapcsolatban egyfajta elvonatkoztatott, absztrahált kitárulkozást élek meg. Az írással kapcsolatban pedig hihetetlen sok szeretetet. A Náray kollekció nem a minimálbéresek „sportja”, viszonylag drága, az alapanyagok minősége és a technológia igényessége miatt. Az egyik könyvbemutatón odajött hozzám egy hölgy, és a következőket mondta: Egyedül neveltem fel a gyerekeimet. Mindig csodáltam a ruháit, de soha nem volt lehetőségem arra, hogy legyen egy Náraym. És most, hogy elkezdett írni, végre nekem is lehet egy Náraym.”
Az önmagát műkedvelő írónak tartó tervező elmondása szerint a divatban soha nem voltak olyan sikerei, mint „tollforgatóként”. Második nekifutásra folytatásos regényt írt, Zarah címmel, egy német-zsidó gabonakereskedő legkisebb gyermekéről, aki a nővérével a nácizmus földi poklából menekül. A jellemes helytállás problémáját körbejáró regény főhőse a szerző szavaival élve egy belül nagyon érzékeny, melegszívű, de az élet megpróbáltatásai miatt kifelé hűvös, tartózkodó, és végül embertelen döntéseket meghozni kényszerülő személy, akire a sors mindezért súlyos tragédiákat mér. Az élete vége felé szembenéz a múltjával, a tettei következményével, a hibáival, és ettől hihetetlenül esendővé és szerethetővé válik egyszerre. Náray zenével, divattal, stand uppal fűszerezett országos turné keretében tartott könyvbemutatót. „ Hét óra körül elkezdtük a másfél órás programot, de hajnali fél kettőnél előbb nem tudtam kilépni a színházból, ugyanis addig állt a sor, dedikálásra várva.” Tavaly a Pozsonyi Pikniken is hasonló élményben volt része, alig tudta átverekedni magát a tömegen, a zuhogó eső ellenére ottmaradtak az emberek, hogy aláírathassák vele Az utolsó reggel Párizsban harmadik kiadását. „ Ezt az élményt semmi nem képes pótolni”.
A médiacelebség ára
„Sztár az, akire jegyet vesznek, celeb az, aki sokat szerepel, de nem hozott létre semmit” – meséli a kereskedelmi televíziós tapasztalatairól. A divatvilágban szerzett népszerűségére a média is igényt tartott. 2006 és 2011 között művészeti tanácsadóként és jelmeztervezőként jegyezte az RTL Klub szórakoztató műsorait. Az országos ismertsége hetvenöt százalékra nőtt a televíziós szereplések jóvoltából. Ám mint mondja, nagy árat fizetett érte. „ Azóta pontosan tudom, hogy mitől kell távol tartani magamat, a médiacelebségtől.” Akik a Szombat esti lázhoz készített táncruhái miatt keresték fel a szalonját, csalódtak az egyszerű szabásvonalú pasztell és fekete kollekciói láttán. Mások meg, anélkül, hogy a szalonját felkeresték volna, a tévében látottak alapján úgy vélekedtek róla, hogy „ki a francnak kellenek ezek a csili-vili, csillogó, kristályos táncruhák. Komoly üzleti veszteséget okozott a Szombat esti láz, a magas munkadíjam ellenére, mert az emberek fejében nem vált széjjel, hogy más kategória a jelmeztervező Náray és a divattervező Náray. Az egész divatkánon azt fújta, arról cikkezett a dilettáns divatsajtó és a bloggercsapat, hogy a Náray-stílus a masni, a szatén, a Swarovski ékszerek. Sorozatokat lőttek ki rám, mint valami dúvadra. Elkeserítő időszak volt.”
Párizsi iskola
A kardigánviselet vagy a sportcipő ismeretlen fogalom a mértékadó eleganciára, a franciás stílusérzékre „felesküdött” tervező ruhatárában. A munkabírását jellemző intenzitást is Párizsból hozta magával. A 80-as évek második felében még működtek a francia divat utolsó nagy mohikánjai Balenciagától Yves Saint-Laurent-ig, Pierre Cardintől Christian Lacroix-ig, Thierry Muglertől Jean- Louis Scherrerig. Ösztöndíjjal nyerte el a Ted Lapidus divatház asszisztensi állását. „ A senkik senkije voltam Lapidusnál, azok után, hogy itthon elvégeztem a közgazdaságtudományi egyetemet, volt egy ipari formatervező diplomám, egy kötött textil szakvizsgám, továbbá három nyelven beszéltem.” Náray örül annak, hogy leforgatták Az ördög Pradát visel című filmet, mert így legalább mindenki el tudja képzelni, hogy milyen volt a pályakezdése a divat világában. „Mi is kifogtunk egy hasonló főnökasszonyt, aki kizsigerelte az alkalmazottjait. Közben esténként a Folies Bergére-ben dolgoztam kellékesként meg öltöztetőként, mert az ösztöndíjamból csak az albérletre futotta volna. Ha közben tehettem, jártam operába, színházba, a Sorbonne-on hallgattam előadásokat.”
A Náray-brand születése
Amikor a rendszerváltás után úgy döntött, hogy hazahozza a kint szerzett tudását, azt hitte, itthon majd tárt karokkal várják. Tévedett. Párizsban arra szocializálódott, hogy lehet belőle tehetséges tervező egy nagy divatháznál, esetleg eljuthat a művészeti vezetői posztig. „ Saját márkáról nem fantáziáltam, megbízhatóság, szorgalom, kreativitás, ügyesség terén voltam kimagasló. Ruhaművészeti szempontból nem számítottam annak. Ma már nyilván nem ezt gondolom magamról.” Párizsban divatbemutatókat rendezett, bértervezőként dolgozott Ted Lapidusnál. Úgy tervezte, hogy kétlaki módon visszajár, itthon pedig megbízásra, más cégeknek kollekciókat készít, styling munkákból él. A kinti ügynökségeken keresztül kezdett Magyarországra jött külföldi cégeknek dolgozni, mint a Boss, az Escada, a Cerruti. 1995-ben készítette az első önálló kollekcióját Véronique Maatel műhelyében, majd az ő tanácsára indította útjára a Náray vonalat.
Annyira sikeresnek bizonyult a saját márkanévvel jegyzett kollekció, hogy 2000-ben megnyitotta az első budapesti szalont. „Tizenöt éves nemzetközi múlttal és tapasztalattal a hátam mögött jelentkeztem az első kollekcióval. Már tudtam, mit lehet eladni, és hogy kell egy piacra kilépni.” Idővel négy országba exportálták a ruháit, majd üzletet nyitott Berlin és Barcelona előkelő negyedeiben, a Kurfürstendammon és a Passeig de Gracián, német- spanyol céggel és alkalmazottakkal. 2008 és 2014 között szinte a nap huszonnégy órájában talpon volt, megesett, hogy heti hat órákat aludt. Minden héten megjárta Berlint és Barcelonát. A túlterhelés hatására pánikrohamok, szorongások gyötörték. „ A hazai szakembergárda nem volt még felkészülve az ilyen volumenű feladatok ellátására, rengeteget kínlódtam emiatt. Az emberek nem bírták a terhelést, állandó küzdelmet jelentett a fluktuáció. Kénytelen voltam dönteni: tönkremegyek egészségileg, vagy túlélem. Az utóbbit választottam, bezártam a kinti üzleteimet.”
Amit nem lehet megspórolni
Náray Tamás az azonnali kielégülés türelmetlenségében, a vágyakozási időszak megspórolásában látja a mai kor egyik legnagyobb problémáját. „ Sokan az én életvitelemre vágynak: reggel szerepelek a tévében, utána fotóznak, jönnek a szalonomba ruhapróbára, délután jelmeztervet egyeztetek, este a bécsi operába megyek. Csak egy dolgot hagynak ki a számításból, az ezt megelőző harmincvalahány kőkeményen átdolgozott évet. Párizsban esélyed sincs arra, hogy egyik napról a másikra elő gyere egy saját branddel. Magyarországon és Kelet- Európában ez úgy működik, hogy valaki elvégzi az iskolát, kiszalad a mezőre és be akarja kapni a világot. Nagy bemutatókra, világhírnévre pályázik, nemzetközi jelenlétre, lehetőleg Armaninál vagy Guccinál is nagyobb üzletekben. Nem tanulják meg azt, hogy mindennek eljön az ideje, ha az ember kellő energiát fektet bele.”
A jelmeztervező
Náray Tamás a klasszikus, a kortalanul elegáns divat „ bajnoka” jelmeztervezőként éli ki az extremitásait. A Szerelem első vérig című film co-designereként kezdte Flesch Andrea jelmeztervező mellett. A Dárday- Szalai rendezőpáros A dokumentátor című filmje következett, majd Sándor Pállal és Gárdos Péterrel dolgozott. A tengerentúlra is eljutott ebben a minőségében, a Paramount két filmjéhez, a Hawaii Five-hoz, és a magyar koprodukcióban Sas Tamás által jegyzett S.O.S Love-hoz adta a jelmezterveit. A Velencei filmfesztiválon a legjobb jelmeztervező díjára jelölték Az emigráns című Márai Sándorról szóló filmmel. Első opera felkérését Selmeczi Györgytől kapta Verdi Atilla című operájának kolozsvári előadására, amely a római operafesztiválra is eljutott. Náray punkoknak öltöztette a hunokat, az Attilát megformáló Kovács István baritont szinte meztelenül, leopárd ágyékkötőben eresztette a színpadra. Kolonits Klárának egy átlátszó, plexi mídert tervezett aranyszalaggal, gyolcs szoknyával, szintén a meztelenség hatását keltve. Barcelonában a Don Carloshoz, Berlinben A kékszakállú herceg várához tervezett jelmezeket. A Szegedi Szabadtéri Játékokon a jégrevüsített Az álarcosbált jegyezte tervezőként, közösen Tihanyi Ildi jelmeztervezővel, idén nyáron pedig, szintén Tihanyi Ildivel karöltve, a Rigoletto fantasy kosztümjeit álmodja színpadra.
Szentgyörgyi Rita
Névjegy
Náray Tamás
Ruhatervező, külkereskedelmi szakközgazdász, ipari formatervező. Tanulmányait a Külkereskedelmi Főiskolán kezdte, majd másoddiplomásként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen fejezte be. Anyanyelvi szinten beszél franciául, németül és felsőfokon angolul. Párizsban, az Art de la Mode akadémián divattervezői képesítést szerzett. Első kollekciója 1996-ban jelent meg, első önálló márkaüzletét 2000-ben nyitotta Budapesten.
