Jövőre lesz negyven éve, hogy Pavlova Olga, a halmajugrai Detki Keksz Édesipari Kft. ügyvezető igazgatója Magyarországon él. A cégvezető soha nem érezte, hogy származása miatt bármiféle előny vagy hátrány érte volna. Azt mondja, ennyi idő után már akkor sem hagyná el az országot, ha küldenék.
Pavlova Olga két ciklusra osztja hazánkban töltött négy évtizedét: az első húsz évben, amikor azt kérdezték tőle, hol a hazája, mindig Kelet felé mutatott. Ugyanerre a kérdésre az utóbbi húsz évben már azt válaszolta, hogy az ő hazája Magyarország.
„Igaz, erős akcentussal beszélek, hiszen soha nem volt nyelvtanárom, de nekem már úgy jár az agyam, mint egy magyar embernek. Ha hazamegyek Oroszországba, már végig kell gondolnom, mit szeretnék mondani, hogy be tudjam fejezni az orosz mondatot. Nekem már egyáltalán nem idegen Magyarország, hiszen az egyetem befejezése után, 24 évesen érkeztem. Ekkor négyéves volt a lányom, vele együtt jöttem ide a férjem után, hiszen akkoriban nem volt kérdés, hol lenne jobb a családunknak élni. Kezdetben idegen voltam, mert nem ismertem a nyelvet, a nagyváros Moszkva után Jászberényben kezdtünk, ami nekem faluméretűnek tűnt, mindenki rám mutogatott, én voltam „az orosz”.
„Megtanultam hallgatni”
Olga úgy emlékszik, hogy a két ország közti különbségek és a nyelvi nehézségek ellenére gyorsan sikerült beilleszkednie. A kezdetektől becsüli és értékeli a magyarok hagyomány iránti tiszteletét, ami új volt neki, ugyanis Oroszországban, vagyis az egykori Szovjetunióban nem volt divat a régi szokások átmentése. Egy valamivel azonban a mai napig nem tud azonosulni.
„Engem úgy tanított a tanárember apám, hogy ne csalj, ne lopj, és ne hazudj! A magyarok azonban nem arról híresek, hogy a másik szemébe mondják az igazat; nagyon furcsa volt megszoknom, hogy valakiről a háta mögött beszélnek. Kezdetben, ha kellett, ha nem, kinyitottam a számat, és mindenről elmondtam a véleményemet. Aztán egy idő után rájöttem, nem biztos, hogy mindent szóvá kell tennem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem mondom el az igazat, csak megtanultam hallgatni. Akkor mondom el a véleményemet, ha kérdeznek, vagy azt érzem, a szavamnak súlya van. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a magyarok alapvetően befogadó és elfogadó emberek.”
Mindezt gyorsan alátámasztja egy számára igen kedves történettel. „Az idekerülésem utáni években tolmácsolást is vállaltam, így jutottam el a Balatonhoz egy Magyarországra érkező észt csoporttal, akik pincelátogatásra mentek a Dunántúlra. Amikor az egyik borász megtudta, hogy orosz vagyok, kijelentette, az ő pincészetébe ugyan orosz be nem teszi a lábát. Végül mégis bemehettem, így az én lábam volt az első orosz láb abban a pincében. Egyébként a származásom miatt engem soha nem bántottak. Tudom, hogy a lakosság egy része nem szereti az oroszokat. Erre én mindig azt mondom, hogy nem az oroszokat, hanem az egykori rendszert kell utálni, hiszen a háború kényszer volt, az oroszok nem ide jöttek, hanem a németek után mentek. Tiszta szívemből mondom, hogy jól érzem itt magam, és ha választanom kellene, hogy haza megyek, vagy itt maradok, akkor én már nem mennék el Magyarországról. Már Oroszországban lennék idegen. A Szovjetunió felbomlása után az ott élő emberek is megváltoztak, másként gondolkodnak, ráadásul nekem már itt vannak a barátaim, a kapcsolataim, a családom.”
Édes törmelék Moszkvába
Pavlova Olga 1991-ben a férjétől vette át a halmajugrai kft. vezetését, és a kezdetektől sokat dolgozott azért, hogy a cégnek legyen orosz üzleti kapcsolata is. Ám a sikernek több gátja is volt. Az egyik, hogy a keksz nem egy drága édesség, ráadásul összetételéből adódóan alkalmatlan arra, hogy messzire utaztassák. Évekkel ezelőtt egy moszkvai partnerük kért próbaszállítást a Detki termékeiből, ám a kapcsolat egy idő után teljesen megszakadt. Olga azonban nem adta fel, és egy hazai multinacionális cégen keresztül elérte, hogy ha nem is kekszet, de kekszből készült édes törmeléket a mai napig szállíthatnak Moszkvába.
Kekszet exportálni nem csak a megfelelő szállítási körülmények megteremtése miatt nehéz, hanem azért is, mert szinte minden országban van kekszgyár. Éppen ezért ezzel a fajta aprósüteménnyel leginkább úgy lehet bárhol is betörni a piacra, ha a gyártó igazán egyedivé teszi, például ha glutén-, laktóz- vagy cukormentes a terméke. A tapasztalatok szerint ezekből a „divatos” édességekből egyre többet el lehet adni. A Detki Keksz Kft. évente 10,4 ezer tonna kisméretű pékterméket készít, ennek 3,6 százaléka cukormentes sütemény. Ez az arány évente 25 százalékkal nő. A növekedés ellenére a halmajugrai gyár főként Magyarországon értékesíti termékeit, teljes termelésének kevesebb mint 5 százaléka jut exportra.
A reklám hatása
Tudatos és divatos táplálkozás ide vagy oda, a Detki Háztartási keksz három évtizede stabil terméke a cégnek. Pavlova Olga büszkén meséli, hogy a darált kekszet tulajdonképpen ők találták ki.
„Középvállalkozásként főként piackövetőnek számítunk, ennek ellenére a legnagyobb hazai konkurensünk is kijött utánunk a darált keksszel. Az, hogy mi vagyunk a példa, és bennünket utánoznak, egyszerre tölt el örömmel, és egyszerre fájó is. Jó érzés és elismerés volt, hogy minket másolnak, ám egyben sajnálom, hogy a kilencvenes években még nem gondoltunk arra, hogy levédessük az ipari mintát. Szintén fontos felismerés, hogy milyen nagy jelentősége van a márkaépítésnek és a jó marketingnek, amire mi évente 250-280 millió forintot költünk. A háztartási kekszből és a Mese kekszből töretlenül nagyon sokat értékesítünk, ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy az emberek főként azt veszik meg, amitől a reklámpiac hangos. A biztos siker és a fejlődés érdekében egy innovatív, új termékkel is megjelentünk, kreálva magunknak egy másik márkát. Az új találmányunk, a kekszchipsz tésztáját krumpli-lisztből és krumpli-keményítőből készítjük, és ugyanúgy kemencében sütjük ki, mint a kekszet.”
Pavlova Olga azt tervezi, jövőre nyugdíjba vonul. A kekszgyár vezetését nem szívesen bízná egy idegenre, ezért azt tervezi, a társaságot fia veszi át, aki immár tíz éve aktívan részt vesz a cég életében, fejlesztésében.
„Soha nem éreztem hátrányt üzletemberként, azért mert orosz, vagy azért, mert nő vagyok. Ráadásul a férjem – akivel még az egyetemen, Moszkvában ismerkedtem meg – mindig sokat segített, mert ő nem csak mérnök volt, hanem értett például a targoncavezetéshez és a tésztagyúráshoz is. Talán éppen azért vagyunk még egy házaspár, mert mindketten azt valljuk: ha csinálsz valamit, csináld jól. Örülök, hogy a fiam viszi majd tovább a vállalkozást, úgy gondolom, jót is tesz a cégnek, ha majd ismét férfi irányítja.”
Pavlova Olga (62)
Élelmiszeripari gépészmérnökként végzett Moszkvában, az Élelmiszeripari Egyetemen. A 34 éve működő 4,3 milliárd forintos éves árbevétellel dolgozó Detki Keksz Édesipari Kft.-t 1991 óta vezeti. Házas, férjével az egyetemi évek alatt, a Szovjetunióban ismerkedett meg. 1979 óta él Magyarországon. A jászberényi Aprítógépgyárban kezdett dolgozni, majd a Heves Megyei Sütőipari Vállalathoz került. Két gyermeke és három unokája van.
