Nyúl Sándor: a szakma legjobbjaitól tanultunk

Nyúl Sándor: a szakma legjobbjaitól tanultunk

"Talán már kevesen emlékeznek a Skála Coop Rt. megalakítására, és arra, hogy mit talált ki a Skálával Demján Sándor" – emlékezik vissza az alapításban is résztvevő Nyúl Sándor, aki 1973 óta dolgozott vele. „Demján egyik fontos tulajdonsága a helyzetfelismerés, és a jövőbe mutató trendek megérzése. Ez párosult egy jó értelemben vett vagánysággal, amit nevezhetünk kópéságnak is, amilyen a Skála reklámfigurájaként választott skála kópé is volt.”
Tatárföldi kalandok
A Magyarországon Demjánhoz kötődő üzleti vállalkozások jól ismertek, a tatárföldi Kamaz sztori története kevésbé, ami 1990 közepén zajlott – eleveníti fel a különleges vállalkozást Nyúl Sándor. „A Kamaz teherautógyár privatizációs pályázatát a Demján vezette Közép-Európai Fejlesztési Társaság (CEIC) nyerte el a 90-ben. A Kamaz menthetetlenül el volt adósodva, mindenképpen friss tőkére volt szüksége. S ekkor jött Demján kópésága, ugyanis kitalált egy olyan konstrukciót, amit csak az találhatott ki, aki a szocialista hiánygazdaságban nőtt fel. Mivel a tehergépkocsik iránti kereslet óriási volt, a vevők több évet vártak a 25 ezer rubelért vásárolható járművekre, amelyeket a feketepiacon 200 ezerért adtak-vettek. Sándor azt ajánlotta a vevőknek, hogy vásároljanak 25 ezer rubel névértékű részvényt 200 ezer rubelért, aminek fejében öt éven át egy-egy teherautót kapnak. Az ötlet óriási üzleti sikerrel zárult, s Demján úgy érezte, hogy erkölcstelenül sokat keresett az üzleten, ezért a profit egy részét helyben költötte el, mégpedig jóléti projektekre. Mecsetet, pravoszláv templomot, lakásokat és munkásszállót épített a Káma-parti városnak, Naberezsnije Cselninek.”
Egy másik tatárföldi üzlethez, a magyar bor bevezetéséhez, pontosabban annak marketingjéhez is kapcsolódik egy sztori – emlékszik vissza Nyúl Sándor. „Az 1992-es parlamenti választás idején megállapodás született: minden család kap egy üveg pezsgőt és egy üveg bort, a gyerekek pedig mikulás csomagot. Írásbeli szerződés nem volt, az üzletet kézfogással kötötték, mert ilyen volt Sándor habitusa és a partnereké is. A tétel meglehetősen méretes volt, kétmillió üveg pezsgő és kétmillió palack bor. Mivel az akkori hazai piacban ilyen mélységben nem voltunk benne, így rögtön szembesültünk az első problémával, hogy itthon nincs elég üveg a palackozáshoz, végül Bulgáriából sikerült behoznunk. Közben kiderült: dugó sincs. Sokáig törtük a fejünket a megoldáson, míg az addig csak a szörpös üvegen látott, csavarzáras megoldást adaptáltuk, biztosan nem nekünk köszönhető, hogy mára ez teljesen elterjedt a fehérborok piacán.”
Váltó, kétmillió dollárról
Sándor kreativitása összefügg azzal, hogy már fiatalon megismerte a világirodalom nagy részét, s nem mellékesen kiváló tanuló és megfigyelő volt – jellemzi volt üzlettársát Nyúl Sándor. „ Amikor egy új iparágba vágtunk bele, akkor igyekeztünk a szakma legjobbjaitól tanulni. A Skála nyitása előtt a vezető áruház láncokhoz – így a Hertie-lánchoz – mentünk, hogy ellessük az akkori legújabb know-how-t, az önkiszolgáló áruházi technológiát, a modern áruházi feelinget. Az adaptáció olyan sikeres volt, hogy amikor 1976. április 4-én megnyitottuk a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruházat Budán, akkor nemsokára a Hertie nyugat-németországi vezérigazgatói állást ajánlott Sándornak olyan magas fizetéssel, ami akkor valószínű BTK-ba ütköző tétel volt.”
„A rendszerváltást követően nagy ívű terveinkhez sok mindennel rendelkeztünk, de számottevő tőkénk nem volt” – jelez egy nem kis problémát Nyúl Sándor. „Az indulásnál Andrew Sarlós, alias Sarlós Bandi segített, akivel egy olyan pénzügyi eszközről, a váltóról írtunk alá megállapodást, amiről addig csak Mikszáth és Móricz regényekben olvastunk, és a történet sokszor főbelövéssel végződik. Egy hétig mérlegeltünk, majd aláírtuk a kétmillió dollárról szóló papírt.”
„Amikor az ingatlanfejlesztést kezdtük, nem volt igazán irodaépítési gyakorlatunk, meghívtuk Ottó Blaut, aki az egyik legjobb név volt az észak-amerikai piacon. A tanulás nem volt olcsó mulatság, ötszázezer dollárt fizettünk Ottó Blaunak. Vele csináltuk meg 1996-ban a Bank Centert az MNB-vel szemben, a Pólus Centert, a WestEndet. Blau kinevelte a következő generációt és a 2010 -es évekre Európa öt legnagyobb ingatlanfejlesztő cégévé nőtte ki magát a TriGránit (amelynek operatív vezérigazgatói posztját éveken keresztül Nyúl Sándor töltötte be, a szerk.).”
Jöttek a víziók
Demján a magyar nagyvállalkozók közül talán az egyedüli volt, aki megérezte, hogy mi lesz a jó üzlet 10 év múlva. Nyúl Sándor megerősíti ezt, hozzátéve, hogy tíz esetből minimum hétszer bejött az ötlet, ami igen jó arány. „Talán furcsán fog hangzani, de Sándor gyakran megálmodta a jövőt, fél éber állapotban jöttek a víziói, amit aztán már felébredve újragondolt, kontrolálta az ötleteket.”
Emőd Pál

Nyúl Sándor (67)
A budapesti közgazdasági egyetemen szerzett diplomát, 1973-óta a nemrég elhunyt Demján Sándor csapatának tagja. 1987-1991 között a Skála-Coop Rt. általános vezérigazgató- helyettese, 1994-től a CEIC Holding alelnöke, 1997-től évekig a TriGránit Fejlesztési Rt. operatív vezérigazgatója. A Gránit Bank fb. elnöke. A magyarországi Lion's Club alapító tagja. Hobbijai: vitorlázás, tenisz, síelés, kerékpározás.

Emőd Pál képe

Kérjük, mondja el a véleményét