„Havonta két napot dolgozom” – összegez Móré Attila, az Alpha Befektetési Holding tulajdonos elnöke. Pontosabban: ennyi napot tölt el konkrétan a vállalat központjában. A többit otthon – „olvasok, adatokat figyelek, levelekre válaszolok” –, vagy konferenciákon, tudományos eseményeken. Az operatív irányítást átadta az ügyvezetőnek, és a szakmenedzsereknek. Azt mondja, jobban csinálják, mint ő. Öt éve egy nehéz családi helyzetben hirtelen rájuk hagyta a céget. A kényszerű döntésből azóta tudatosan felvállalt menedzserkultúra lett.
„A mikro menedzsment az Isten” – vallja Móré Attila azóta is. „Az egyes részlegek vezetőinek mindenről tudniuk kell, nekem elég, ha csak a számokat látom. Minden második hétfőn 11-re bejövök, először az ügyvezető igazgatóval tárgyalok, délután pedig igazgatósági ülésünk van. Ez kétszer fél nap, vagy egy kicsivel több. Korábban hetente megjelentem, de azt nehéz lehetett elviselni a kollégáimnak, mert ha ott vagyok, ’eltrollkodom’ az ülést, mindenbe beleszólok, nekik meg végig kell hallgatniuk. Ezen kívül még minden negyedik pénteken tartunk egy stratégiai értekezletet, déltől este hétig, ahol elvekről, trendekről beszélgetünk, meg ilyenkor szoktam beszámolni arról, mit olvastam, milyen szakmai, vagy vezetési irányzatokat látok a világban. Havonta elolvasok egy-két könyvet, folyamatosan tanulok, autodidakta módon képzem magam. Igazából azt szeretném, ha a vezetők is olvasnának szakkönyvet, de azt mondják, erre nincs idejük. Így hát én vállaltam magamra a szemlézést, a látókör-tágítást. Meggyőződésem, hogy ezzel mindannyian fejlődünk, jobb vezetővé válunk.” Vagyis a havi kétnapi munka valójában ennél jóval több. A „home office” fontos terepe a cégbirodalom irányításának, csak éppen nem a megszokott módon.
Jobban dolgoztak, nélküle
„Nem vagyok agyonképzett, tudatos menedzser, aki ezt cégirányítási modellt tudományos, elméleti alapon kitalálta, és megvalósította. Egy magánéleti tragédia miatt alakult ez így. Feleségem ikerterhes volt, súlyos szövődménnyel, külföldi gyógykezelésre kellett menni, mert Magyarországon nem lehetett gyógyítani. A cégnél nem volt átadás, átvétel, és azt se tudtam megmondani, meddig maradunk kint. Csak annyit mondtam, csinálják úgy, ahogy jónak látják. Amikor fél év után visszajöttem, a cég jobb állapotban volt, mint amikor elmentem. Tehát a kollégáim jobban dolgoztak nélkülem, mint velem.”
Ez elgondolkodtatta Móré Attilát. Átértékelte az életét, a céljait. Korábban napi 12 órát is dolgozott, és élte az újgazdagok hedonista életét. Mint mondja, erre az életmódra és a rengeteg munkára két házassága is ráment. A harmadikra már vigyázni akart. A féléves kihagyás alatt kiderült: nem nélkülözhetetlen a vállalatnál, sőt..! Megváltozatta korábbi, cégvezetésről vallott elveit, és nem tért vissza a napi rutinba, az operatív irányításba. Otthonról kezdett dolgozni, a benti jelenlét visszaszorult. „A módszereket folyamatosan alakítjuk. Korábban az éves tervek megállapításában aktívan részt vettem. Kialakult a gyakorlat, hogy a menedzsment eleve kisebb növekedést tervezett, mert tudta, én úgyis följebb viszem. Ment a szkanderezés, alkudoztunk, aztán egyszer elegem lett, s azt mondtam, hagyjuk ezt a színjátékot. Ezt a munkát is rájuk bízom, elfogadom, amit mondanak. Ők tudják jobban, mennyit tudnak teljesíteni, nincs értelme kifacsarni, agyonhajszolni az embereket. A 2017-es tervet már nélkülem állították össze, magasabbra tették a lécet, mint gondoltam, és 100,2 százalékra hozták is. Láttam, micsoda hajtás volt az évvégén, hogy meglegyen. Persze, a 98,8 százalék ugyanolyan jó lett volna, de más az akusztikája a száz százalék feletti eredménynek. És ez alapozza meg az idei béremeléseket.”
Alc: „Nem akarok közép-európai kicsi multi lenni”
Az új életstílus bejött. Móré Attila most boldog ember, elég idő jut a családra, és a cégbirodalomra is. Tartja a megfelelő arányokat. És arra is rájött, az se lenne jó, ha munkatársaitól mást várna el. Ha őket agyonhajszolná, csak azért, hogy valamivel több legyen a bevétel, a profit. „Minden születésnapomon, amikor elfújom a gyertyát, csak azt kérem, ne változzon semmi. Nem akarok minden áron növekedni, nincsenek világmegváltó terveim, nem akarok közép-európai kicsi multi lenni. Csak azt akarom, legyen stabil jó üzleti évünk. Ehhez pedig elégedett, boldog kollégák is kellenek. Nem akarom, hogy a nagy hajtás miatt kiégjenek a vezetők, belefáradjanak a teljesítménykényszerbe, vagy, hogy a magánéletük tönkremenjen. Saját tapasztalatból mondhatom: ez mindenkinek rossz.”
Növekedni persze, kell valamennyit, de nem mindenáron. „Mostanra a biztonság a fő vezérelvünk. Az a fontos, hogy a meglévő értékeket, piacot őrizzük, kicsit bővítsük”. Tavaly 13 százalékkal lett nagyobb az árbevétel, mint a megelőző évben. Ez nem kevés, legfeljebb ahhoz képest, hogy korábban mit produkáltak. „Kezdetben 100 meg 200 százalékot nőttünk. Amikor átvettem a céget, 10 millió forintunk volt és 10 dolgozónk, 1 év múlva 20 dolgozónk és 300 milliónk, két év múlva egymilliárdos árbevétel, és 50 dolgozó. Így jutottunk el 25 év alatt a 16 milliárd körüli árbevételhez. Igazi növekedési pálya már csak külföldön van, főleg az Európai Unióban. Exportálunk is, de csak olyan mértékben, ami a fenntartható növekedést megalapozza. Már nem szállunk be a növekedési hajszába, ami szerintem egyenlő a boldogtalansággal. Én megtanultam a leckét.”
Pezsgő és tejszínhab, együtt
Könnyen beszél így Móré Attila, hiszen ő már túl van a nagy cégvásárlásokon, neki már van mit megőriznie, féltenie. Megvette például a Bábolna, és a Phylaxia állatgyógyászati gyárát, s Balatonfűzfőn is vásárolt. „Elismerem, szerencsés vagyok. Saját személyes fejlődésem és a cég evolúciója egybeesett. Vagyis akkor akartam növekedni, amikor ez könnyebb volt, azaz kihasználtam a piaci lehetőségeket. Akkor valóban pörögtünk, el is váltam kétszer. Valamit valamiért. Nem voltam boldog, s mivel gyerekem sem volt, könnyen tudtam 12 órákat dolgozni. Sokszor hideg lakásba mentem haza, ahol csak pezsgő és tejszínhab volt az üres hűtőben. Ezt a mostani feleségem vette észre, aki észhez térített, s visszahozott a ’normális’ életbe.
A pörgős évek 1989-től 2010-ig tartottak. Ez idő alatt az egész piac megváltozott. A nagy magyar gyógyszergyárak például kivonultak az állatgyógyászati piacról. Másra specializálódtak. Az Alpha-Vet kapott a lehetőségen. „Az összes piacukat átvettük úgy, ahogy volt. Nem tudtunk volna velük versenyezni, így ma is hálásan köszönöm ezt a nagy lehetőséget. Megvettük szabadalmaikat, törzskönyveiket, piacaikat. Amikor az EU tagjai lettünk, kinyílt a világ, a korábbi korlátok ledőltek. Elkezdtünk importálni, az EU 10 országának 50 gyógyszercégétől vásárolunk azóta is, az exportot növeltük. Egyszerű disztribúciós cégből egy magasabb hozzáadott értékű gyártó, szolgáltató, kereskedő vállalattá fejlődtünk. Úgy láttuk, egy nyitott, technológiai világban a kereskedők szerepe megváltozott, kisebb a lehetséges profit. A gyártásban több a fantázia. Létrehoztunk egy K+F osztályt is, sok pénzt fektettünk a tudásba. Bábolnába például durván 3 milliárd forintot invesztáltunk úgy öt év alatt, a kapacitást már 50 százalékban kihasználjuk, kezdetben 10 százalék volt ez az arány. Akkor megijedtünk, de a fejlesztések lassan beértek: két éve például 7 európai országban törzskönyvezték egy kutyagyógyszerünket, egy másikat, a kutya fülcseppünket már 14 európai országban, s az idén 20 európai országban törzskönyvezzük a harmadik saját fejlesztésű termékünket. És ettől kezdve minden évben… Nekünk bejött az Európai Unió, értékeljük az ottani üzleti kultúrát, a pontos fizetést, a korrekt kapcsolatokat. Próbálkozunk a FÁK-országokkal, Észak-Afrikával, a Közel-Kelettel is, de ez még nem hoz jelentős forgalmat.”
Légyirtás, utólag fizetve
Miközben az árbevétel, a nyereség a cégcsoportnál nő, öt éve nem változik a létszám, vagyis a bővülés a nagyobb hatékonyságból jön össze. A jövőt is így képzelik el, így nem terveznek nagyobb létszámbővülést. Az igazgatóságban 10 éve nem volt csere. A vezetői utánpótlást belülről oldják meg, az arra alkalmasakat saját képzéssel fejlesztik a megfelelő szintre. Móré Attila azt mondja, annyira speciális az ő területük, hogy erre úgysincs megfelelő oktatás, jobb ezt a gyakorlatban elsajátítani, helyszíni képzést adni.
S hogy mi ez a speciális terület? Állatgyógyászati termékek gyártása és forgalmazása, kisállattartáshoz kapcsolódó kiegészítő cikkek, szolgáltatások, és növény védőszerek. „Az állatgyógyászattól jutottunk el ide. Mindig valamivel többet kellett adnunk, mint mások. Például vállalunk légyirtást istállókban. Kimutatható, ha a teheneknek nem kell a farkukkal csapdosva legyeket elhajtaniuk, egy-másfél liter tejjel többet adnak naponta. A májustól szeptemberig tartó szezonban ez a többletbevétel fedezi a több milliós kiadást. Ráadásul utólag kell fizetni, ha a vevő elégedett. Istálló-technológiatelepítést is vállalunk, amiben nagy gyakorlatunk van.” És vajon az utólagos fizetéssel nem élnek vissza a vevők? Móré Attila határozottan állítja, nem. Bevételük nagy része törzsvevőktől érkezik. Olyanoktól, akikkel már nehéz időszakot is átvészeltek, amikor a gazdának jól jött egy-egy átütemezett, vagy késői fizetési lehetőség. Aki ilyen segítséget kapott, az hálás, hűséges vevő lesz.
Emlékek őrzője
Az Alpha-cégcsoport ma már sok olyan szolgáltatást nyújt, ami ingyenes, hasznos a vevőnek, és amivel szorosra fűzhetők a kapcsolatok. Minden évben szerveznek konferenciát állatorvosoknak, ahol például a praxismenedzsmenthez adnak ismereteket, inspirációt. Legutóbb Végh József túsztárgyaló és Csernus Imre pszichiáter volt előadó. „Utóbbi nagyon megosztotta a közönséget. Van egy zárt állatorvosi közösségi csoportunk az interneten, ahol volt, aki szóvá tette a pszichiáter stílusát. A többség azonban jó választásnak minősítette, mert a néha durva megfogalmazás felrázta a társaságot, ráirányította a figyelmet a problémákra.” Móré Attilának fontos, hogy a vevők ezer szálon kötődjenek hozzájuk. Mint ahogy az is, hogy a munkatársak is elégedettek legyenek a munkahellyel. Tavaly megnyerték a „szerethető munkahely” díjat. Talán azért is, mert elkezdték az irodák korszerűsítését. „Mindent átalakítunk, az enyémet kivéve. Az én szobám felér egy múzeummal, annyi az emlék, a falakon elismerések, cikkek, s a régi állatorvosi praxisomhoz kötődő néhány eszköz. Például egy táska, amit pályám kezdetén egyik öreg állatorvos barátomból vettem meg. Sosem szabad elfelejtenünk, honnan jöttünk. A cégnél én leszek az emlékek őrzője, a kapocs a múlt és a jövő között. A fiataloknak nem ez kell, tehát ízlésüknek megfelelően korszerűsítünk. Én elfogadtam, hogy ma mások az igények, ők tudomásul vették, hogy én ragaszkodom a múlthoz. Konszenzus van. Általában így működik a cég. Itt nincsenek nagy lélekharcok, nincsenek tabuk, itt mindenki mindenkit tegez, közvetlen, laza a légkör. Családi cégnek nevezzük magunkat, mert több rokonom, s az igazgatóság több családtagja is itt dolgozik. És azt is szeretném, ha itt minden dolgozónk jól érezné magát.”
Nem számít, lesz-e utód
Bár Móré Attila még csak 52 éves, de azért az utódlás kérdése felmerült benne. „A kislányom még csak 4,5 éves, tehát nála kizárható, hogy majd átvenné a céget. Keresztfiam, öcsém nagyobbik fia viszont most fog végezni állatorvosként. Benne már lehet gondolkodni. Megállapodtunk, hogy egyetem után elmegy állatorvosnak Svédországba 2 évre, majd valamelyik multihoz „öltönyös’ munkakörbe, hogy ott is megtanuljon mindent. Utána eldönti, van-e kedve idejönni. Örülnék neki, de nem kell ezt választania, ha nem akarja. Több barátom gyerekénél látom, mennyire nyomasztja őket, hogy elvárják a szülők, vigyék tovább a vállalkozást, miközben talán egészen mást szeretnének, vagy még nem készek rá. Én is erőltettem, hogy menjen állatorvosnak, de ma már nem tennék ilyet. Fontosabb ennél, hogy a gyerek megtalálja a boldogságot az életben. Szerencsére, a keresztfiam megszerette ezt a foglalkozást. Van egy másik keresztfiam is, ő most fog érettségizni, s az állatorvosi egyetemre készül… Az itteni munkát az egész család számára lehetőségként biztosítom, de senkire nem kényszerítem rá. Ha a családi vonal nem jön be, akkor sincs baj: a cégstruktúra világos, áttekinthető, a kialakított menedzsmenttel is remekül vezethető a cégcsoportot. Akár skype-on is tudunk értekezni, bárhol is vagyok a világon.”
És persze, jöhet más megoldás is. „Szinte hetente meg akarják a cégcsoportot venni. Persze, van az az ár… De ebben nem gondolkodunk. 2020-ig megvan az ötéves tervünk, és már készül a következő is… Miért adnám el az aranytojást tojó tyúkot, ha mindennap megvan a tojás?” – gondolkodik hangosan Móré Attila.
A bagoly, az egerek és a denevér
Amíg ez marad, addig nem változik a cégkultúra sem. A tulajdonos olvas, tanul, s megosztja a tudást a többiekkel. Ha valaki konferenciára megy – ez sem kényszer, csak lehetőség –, annak is be kell számolnia a hallottakról a stratégiai értekezleten. „Legutóbb egy munkatársam azzal fejezte be a beszámolóját, hogy a konferencián hallottak idegenek a mi cégkultúránktól.” A fejlődéshez igénybe vehetnének tanácsadókat is… Móré Attila nagyon elutasítóan jegyzi meg, hogy „inkább nem”. A bagoly és az egerek példáját idézi. Az egerek rettegtek, mert denevérek terrorizálták őket, ellopdosták a kisegereket. A bagolytól kértek tanácsot, mit tegyenek. Le kell vágni a denevérek szárnyát! – hangzott a javaslat. Az egerek örültek, hazamentek, majd rájöttek, nem tudják, hogyan csinálják. Visszamentek a bagolyhoz, aki csak annyit mondott: ez már az egerek dolga, ő csak stratégiai tanácsadó… „Nincsenek jó tapasztalataim a tanácsadókkal. Többször úgy éreztem, leckét mondanak fel, azt akarják megvalósítani, amit valahol betanítottak nekik, függetlenül attól, milyen cégről van szó. Néha szörnyülködve figyelem, hogyan alakulnak át a multik bizonyos időközönként. Hol szétszedik őket, hol összevonják, hol laposodnak, hol csúcsosodnak, és sokszor csak azért, hogy az aktuális menedzser a bónuszát megkapja. Nem érdekli, mi lesz később, nem érdekli, értéket teremt, vagy sem. Aztán jön egy újabb főnök, és újra átszervezi a vállalatot. Talán a régi formájára. Mi sokat tanultunk a multiktól, szervezést, logisztikát, elszámolást, de azt is láttuk, hogyan nem szabad csinálni. Ehhez pedig nem kell tanácsadó… A tudást sokra értékelem, ezért olvasok, tanulok, képzem magam. Tanácsadó nélkül is jól elboldogulunk” – szögezi le Móré Attila.
Életrajz:
dr. Móré Attila (52) állatorvos, címzetes egyetemi docens, az Alpha Befektetési Holding tulajdonos-elnöke. Az Állatorvosi Egyetem elvégzése után a fejér megyei Pálfa nevű községben praktizált 3 évig, majd a székesfehérvári állatkórház következett, amit meg is vásárolt. Innen indult el a mi több mint 30 önálló egységből álló cégcsoportja. Fő profil: állatgyógyászat és kereskedelem, kisállatokhoz kapcsolódó szolgáltatások, termékek forgalmazása, növényi tápoldatok és peremtezőszerek gyártása, forgalmazása. Megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet, a Magyar Gazdaságért díjat, és volt az Év vállalkozója is. Nős, egy kislánya van.
Az Alpha Befektetési Holding néhány fontosabb tagja:
- Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. (állatgyógyászati termékek, originális gyógyszerek is)
- Invet Kft. (állatgyógyászati termékkereskedelem)
- Alpha-HumánPatika (humán gyógyszerkereskedelem)
- Vetimpex (gyógyszer külkereskedelem)
- Phylaxia Pharma Kft. (állatgyógyászati termékek gyártása és forgalmazása)
- Alpha-Pet Food Kft. (állateledel-forgalmazás)
