Kocsis András Sándor: Hagyjál lábnyomot a Hold porában!

Kocsis András Sándor: Hagyjál lábnyomot a Hold porában!

„Reneszánsz-vágyú ember” – mondta róla Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő, utalva arra, hogy kiadót vezet, közéleti tevékenységet folytat, szobrokat mintáz, fest, remek fotós, könyveket ír… Frankfurt, Teherán, Párizs és a Távol-Kelet között ingázva is az új, kiadandó könyveken töri a fejét. A jobb- és a bal félteke egyaránt dolgozik az agyában: menedzser és alkotó egy személyben. Kocsis András Sándor, az elnök vezérigazgató – sokat tárgyal. De ha beesik egy fénysugár a tárgyalópartnere arcára, önkéntelenül felkiált: kitör belőle szobrász-énje

„A prioritás egyértelműen a munka, a könyvkiadás. A könyvkiadás az egy álom” – mondja Kocsis András olyan lelkesedéssel, mintha nem is három évtizede lenne a könyvszakmában. „Magyarország kicsi piac, itt nagyban üzletelni a könyvpiacon nem lehet. A frankfurti könyvvásáron néhány évvel ezelőtt volt egy nagyon cinikus könyv, amely arról szólt, hogy milyen a könyvkiadói lét, és a szerző azt mondta, hogy ’ugyan kérem, ezeket az embereket nem kell megfizetni, hiszen az egész életüket a hobbijukkal töltik.’ Ebben persze van némi igazság, az én szemem is elhomályosul, ha egy szép könyvet a kezembe veszek… Gyakran kérdezik újságíró barátaim, hogy vajon vége lesz-e a Guttenberg-galaxisnak? Erre azt válaszolom, hogy ezt nem tudjuk, de ameddig erre az életérzésre szükségünk van, addig a könyvkiadás fennmarad.”

Dráma a könyvpiacon

A magyar könyvpiac azonban nemcsak kicsi, de az időnként válságok rázzák meg a piacot. Nem is rég volt az Alexandra-válság, ami a Kossuth Kiadót is érzékenyen érintette. „Matyi Dezső második bukása – az első négy évvel ezelőtt volt – drámai módon megrázta a könyvszakmát. Tudni kell, hogy Magyarországon kialakult egy olyan könyves szerkezet, ami a világon sehol nem található meg. Gyakorlatilag mára megmaradt két nagy terjesztő, amelyek az elmúlt évtizedben hihetetlen intenzitással alapítottak vagy vásároltak fel kiadókat.” Európában éppen az ellenkezőjét látjuk, a kiadók egyesülnek…– vetem közbe.
„Pontosan, a kiadói terület koncentrálódik, de például az Amazon kereskedőcégnek eszébe sem jut, hogy kiadót alapítson. Egy kereskedőnek szerintem olyan hidegnek kell lennie, mint egy kézbe vett mutatványos kígyónak, aki érezteti hűvös bőrével, hogy jelen van, de nem akar bántani. A terjesztők a saját kiadóik felé húznak, ezzel megszűnik az esélyegyenlőség. Ennek a torz szerkezetnek a haszonélvezői természetesen a kereskedőházak által felvásárolt kiadók, hiszen kedvezőbb helyzetben vannak, mint a független kiadók. A válságból két csoport jött ki jól, a két terjesztő. Ők ugyanis egyetlen fillért sem buktak, azért, mert a korábbi szisztémában volt egy un. keresztbe vezetési technika: egymásnak beszállítottak, és adott időszakokban elszámoltak egymással. Egy független kiadónak esélye sem volt erre! Az egyik nagy terjesztő tulajdonosának volt egy olyan cinikus kijelentése, hogy aki nem tud 10 millió forintot veszíteni, annak nincs is a könyvszakmában a helye! De egy kis magánkiadónak, amelyik évente 20-25 könyvet jelentet meg évente, egy 10-15 millió forintos bukás az életét jelentette! Természetesen a Kossuth cégeit is súlyosan érintette a válság: ez az elmúlt évben 200 milliós veszteséget jelentett. Ebből, számlával igazolhatóan 150 milliót tett ki az Alexandra-csőd okozta veszteség. De van még a vissza nem adott készlet, van az un. ramponálódott (tönkrement) készletrész, van a forgalomképtelenné vált készletrész, plusz a kiesett forgalom!”
A másik súlyos tényező, hogy két év küzdelem után elveszítették az elhíresült helyi iparűzési adó (hipa) pert, ami újabb 56 millió forint kötelezettséget jelent a kiadónak. A vita tárgya az volt, hogy a könyvek nyomása során a nyomdák szolgáltatást nyújtanak, vagy készterméket állítanak elő. Az előbbi esetben a kiadóknak kell a hipát megfizetniük, míg az utóbbiban a nyomdáknak. „Szerintünk akkor lenne szolgáltatás a nyomdai tevékenység, ha a kiadók odavinnék a nyomdának a papírt, a festéket, adott esetben még alkatrészeket is. Röviden: egy főosztályvezetői állásfoglalás képezi a padlás-lesöprés indokát! Ez felháborító! Szerencsére 2018 első félévében 13,6 %-kal növekedett a forgalmunk és hálás vagyok nyomdai partnereinknek, akik tudják, hogy ezt az akadályt közösen kell leküzdenünk.”

Mértékek és arányok

Ez akár azzal a veszéllyel is járhat, hogy az egyébként egy nagyon diverzifikált kiadói filozófiával rendelkező cégnél háttérbe szorul az „érték” és a termékstruktúra kommercializálódik. „A Kossuth kiadói csoportban jelenleg 6 cég van, ebből 5 kiadó és egy, 230 milliós forgalmat bonyolító, boltokkal rendelkező kereskedő vállalat. Meg kell találnunk azokat a mértékeket és arányokat, amellyel az érték nem sérül és terveink szerint a kiadó is elvárható bevételekhez jut. A Kossuth alapfilozófiájának centrumában kezdettől az ismeretterjesztés áll. Ezt a profilt úgy hívják a szakmában, hogy „long tail” (hosszú farok), vagyis 0-3 év között van a könyvek fogyása. A magyar könyvszakma csak bizományosi értékesítési formában működik, vagyis a forgási sebesség azért fontos, hogy a termékbe belerakott pénz minél hamarabb megtérüljön. És akkor még az árfolyam küzdelmeinkről nem is beszéltem. Mi egy nagy „coedition” kiadó vagyunk, erős album-profillal, ezeknek a könyveknek egy részét külföldön nyomtatjuk egy megállapodott összegért. Nagyon nem mindegy, hogy mondjuk 275 forintos, vagy 328 forintos euróval számolunk, de ugyanez igaz például a fikciós könyveink sok ezer eurós jogdíjaira is.
A Kossuth-portfólió tagvállalataiból a Kossuth Zrt. a zászlóshajó, Magyarország legnagyobb sorozatkiadója. Az 50 kötetes Jókai-sorozat, a 46 kötetes „Magyar festészet mesterei”, a 24 kötetes „Magyarország története” vagy a „Nagy civilizációk – világtörténelmi sorozat” jól jellemzik ezt a profilt. „Talán meglepő, ha azt mondom, hogy mi voltunk az elmúlt években a legnagyobb irodalmi kiadó, mert az említett Jókai sorozat kéthetente megjelenő kötetei átlagban 11 ezer példányban jelentek meg, vagy a 26 kötetes Móricz–sorozat, a teljes Gárdonyi-életmű, a 18 kötetes Karinthy-életmű 7-8000, címenkénti eladott példányával jogot formálhatunk erre a nem hivatalos címre.”
Az ismeretterjesztés területén hagyományosan erős a kiadó album-profilja, az útikönyv kiadás, és a magyar könyvművészet csodáit bemutató sorozat is ezt az arculatot erősíti. Különösen büszke a kiadó vezetője a teljes Petőfi-Arany levelezést tartalmazó kiadványra. A Mojzer Kiadóval közös hangoskönyvekkel piacvezetők, a Noran Libro Kiadó elsősorban szépirodalommal és társadalomtudományokkal foglalkozik, a Ventus Libro elsősorban ifjúsági ismeretterjesztéssel és erős készségfejlesztő ismereteket kínál, a Naphegy Kiadó a szerethető gyermekkönyvek kiadója, a Ventus Commerce kiadó gondozza a 4 havilapot és egy negyedéves periodikát. Most indították útjára a világ legnagyobb autós lapját, a Top Gear-t (a magyar kiadás főszerkesztője a BOOM Magazin autós szakírója, Boros Jenő. a szerk.) Mindemellett megnyitották Magyarország első „letöltő áruházát”, ahol 7000 e-könyvet, hangoskönyveket lehet letölteni. Különösen fontos szerepet tölt be a Cultiris Képügynökségük, ahol közel 4 millió képet láthat egy felhasználó.

„A közelében sem jártam a képzőnek”

Kocsis András másik élete a képzőművészet, bár szabadkozik, hogy ő nem szobrászművész, autodidakta módon tanulta a mesterséget. Fehér László, az egyik legnagyobb kortárs festőnk egyszer a következőkkel fordult Kocsis Andráshoz: „Andris, én valamit nem értek, mi közel egykorúak vagyunk, nem igaz, hogy mi a „képzőn” nem találkoztunk!” A válasz: „Lacikám, én a közelében sem jártam a képzőnek”! Másik anekdota: a Kossuth Kiadó kiadta Varga Imre szobrászművész két könyvét. Kocsis, elmondása szerint összeszedte a bátorságát, és megkérdezte a művész-zsenit, hogy megcsinálhatja-e a portréját? Varga Imre elkomorult, és azt mondta: „Szombaton 10 és 12 óra között gyere be a múzeumba és hozd be két korábbi portrédat!” Szombaton Kocsis András megjelent a két portréval, majd egy óráig megsemmisülve ült, miközben hatalmas élmény volt hallgatnia Varga részletes, művészettörténeti perspektívájú elemzését. Majd hirtelen Varga Imre megállt az előadásban és csak annyit mondott: „Jövő szombat, 9 óra!” – amivel jóváhagyta a kérést. A következő találkozáskor Kocsis András kérte, hogy segítsen, tanítsa őt, de Varga a következő, életre szóló munícióval látta el, amikor megfogta a nyersanyag-portré homlokát: „Te megérezted a homlokot. Soha többé ne kérdezz se engem, se mást, mert csak ellöknénk valamerre! Ne hagyd, járd a saját utadat!” Ma Varga Imre portréja mellett, amely ott van a múzeumban, 29 portrét jegyezhet, köztük Fejtő Ferenc, Bacsó Péter, Makk Károly büsztjeit.
Portré, portré, portré… Kocsis Andráshoz ez a kifejezésforma áll legközelebb. A miértre újabb anekdota a válasz. „Az idén nyár elején kimentem Iránba (hamarosan Iránban angolul, és nálunk is egy káprázatos album jelenik meg Kocsis fotóival és írásával - sj), és egy barátom összehozott egy gigantikus méretű, különleges anatómiai hűségről árulkodó szobrokat készítő szobrászmesterrel, aki kérte, mutassak a munkáimból. Számítógépen mutattam többek között Omar Khayyam (Hajjám) híres perzsa költő, filozófus, csillagász portréját. Akkor iráni szobrász barátom megkérdezte, hogy „Te hogyan csinálod a tekinteteket?” Aztán meghívott a műtermébe, hogy dolgozzunk együtt.
Másik történet. Ha nincs élő modellem, akkor legalább egy profilképre szükségem van, hogy elkezdjem a munkát. Zárójel: Chopin-t soha nem látjuk profilból, akkora nagy Cyranoi-i orra volt. Zárójel bezárva. Rodolfó szobrát készítettem a lánya, Gálvölgyi Jutka kérésére, és áthívtam, hogy segítsen megidézni a csodálatos művészt. Készítem a szobrot, beszélgetünk, egyszer csak Jutka elkezd sírni. Mi történt? – kérdeztem. Csak annyit mondott: Apu… Tudtam, hogy kész a szobor.”
Számos ismert díj is Kocsis alkotása, például a Költők Világkongresszusára készült alkotás, aztán a Szociológiai Társaság díja, a Fejtő Ferenc díj, a Babits Mihály Alkotói Emlékdíj, a Tekintet Alapítvány Ördögh Szilveszter díja, vagy a Cultiris Fotóügynökség Robert Capa díja.

„A nagy terv: életben maradni”

Szellemi égtájakról, mintaadó embereiről kérdezem Kocsis Andrást, aki a bőség zavarával küszködik. „A szociológiában van egy fogalom, a ’mintakövető személyiség’, nos, akit én követek, az a nagyapám, aki református lelkész volt. 14 gyerekes családba született, majd a tehetsége, az elképesztő humánuma, toleranciája, emberszeretete szó szerint kiemelte a környezetéből. Ikonikus történetem, hogy serdülőként a parókián állandóan Simon & Garfunkel ’Híd a zavaros folyó felett’ című számát hallgattam a Mambó-magnómon. Nagypapa nem szólt semmit, csak járkált fel-alá. Nagy 1300 fős gyülekezete volt és a 10 órás istentiszteleten mindig én fújtattam az orgonát. Egy nyári napon behívott a templomba, elkezdtem fújtatni, nagypapa beült az orgonához és elkezdte játszani a ’Híd a zavaros folyó felett’ című számot…”
A nagy szeretet mellett egy nagyon racionális világban is cseperedett, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban végezte a középiskolát. „A mai napig hegesztek és az esztergapad mellé is oda mernék állni. Megtanultam számolni, a mértéket, az arányokat, a „mi mennyi” tudományát, aztán jó sorsom egy egészen másik világba vezetett. Fejtő Ferenccel való találkozásaim az elmúlt 10 évben hatalmas élményt jelentettek. A halála előtt fél évvel a születésnapjára többen kiutaztunk Párizsba. Van egy könyvem, a Buddha gyermekei, amit korábban elküldtem Fejtőnek. Köszöntésének estéjén mondta, hogy másnap menjek el hozzá, csak ketten fogunk beszélgetni… Felmentem, és azzal fogadott, hogy egész éjjel ezt olvasta, s bár vélhetően ez nem a teljes igazság volt, valóban ott volt az ágya mellett a könyvem. »Te, mondtam is Albertnek, hogy te megtaláltad a saját istenedet, itt a Buddhizmus, az isten nélküli hit…«Feri, milyen Albertről beszélsz? – kérdeztem. »Hát a Camus-ről, Albert Camus-ről!«Természetesen, feltölti az embert, ha olyan barátja lehetett, aki Mitterand-ról, József Attiláról, mint társról mesél közös történeteket.” És Kocsis András leállíthatatlan, sorolja emlékeit, könyvélményeit Hemingway-től Stephan Zweig-ig…
Befejezésként még a „nagy tervről”, vagyis arról kérdezem, amit nagyon meg szeretne még valósítani.
„A nagy terv: életben maradni. Az általam diktált tempóban szeretnék dolgozni, és nem állandóan a homlokomat dörzsölni, hogy jaj, én mekkora menedzser vagyok! Tulajdonos társammal Mädl Pállal, a Libro Trade Kft. tulajdonosával teljes összhangban dolgozunk. Csak egymásra számíthatunk, mindegy milyen kormány van hatalmon, az egyik kormány azért nem támogat, mert az hogy nézne ki, ha a Kossuth kapna, a másik meg azért, mert Kossuth vagy. A pénz természetesen fontos, de csak eszköz ahhoz, hogy egy értékes, sikeres kiadói csoportot működtessünk. Hagyjál lábnyomot a Hold porában! – szoktam mondani. A könyvkiadás olyan, hogy itt lehet lábnyomot hagyni.”
Simkó János

1. A Kossuth Kiadói Csoport nettó árbevétele

2014. 1,825 milliárd forint
2015. 1,476 milliárd forint
2016. 1,695 milliárd forint
2017. 1,315 milliárd forint
2018. 1,495 milliárd forint (tervezett forgalom)

2. A Kossuth Kiadói Csoport 5 kiadója által megjelentetett művek száma

2014. 372 cím
2015. 393
2016. 408
2017. 436
2018. 468

***

Kocsis András Sándor (64)
A Kossuth kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója. Kereskedelmi közgazdász (KVF), szociológus (ELTE). 2012-től a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke, 2001 óta a XXI. Század Társaság elnöke, 2009-től a World Academy of Arts and Culture tiszteletbeli doktora.

Simkó János képe

Kérjük, mondja el a véleményét