Kávézóra cserélte a magánrendelőt

Kávézóra cserélte a magánrendelőt

Nem vagyok üzletember – mondja gondolkodás nélkül dr. Csernus Imre, amikor arra kérem, meséljen arról, miért hagyott fel a pszichiátriai magánrendelésével, és vágott bele több vállalkozásba is. A televízióból ismert orvos egri borászata, kávézója és Noszvajon üzemeltetett vendégháza jól kiegészíti egymást. A magyarázat egyszerű: Csernus doki tűzön-vízen keresztülviszi, amiben hisz, miközben körülveszi magát olyan emberekkel, akikben megbízik.

„Már régen megtanultam, hogy a pénz jön, megy. Nem akarok Ferrariban vagy Porscheban ülni, egyszerűen emberként szeretnék élni, és csak azzal foglalkozom, amiben hiszek. Ha ennek az a módja, hogy legyen egy kávéházam, akkor nyitok egyet. Amellett, hogy hiszek benne, azt is fontosnak tartom, hogy minőséget adjak ki a kezemből, ezért csak kiváló termékeket kínálunk. Ha valamiben lehetőséget látok az alkotásra, akkor abba belevágok. Az sem tántorít el, ha ehhez nincs elég pénzem. Ekkor jön a matek, keresek egy olyan társat vagy társakat, akikben megbízom. Ezért nem tartom magam üzletembernek.”
Csernus Imre nyolc évvel ezelőtt régi jó barátaiban találta meg azokat a bizalmasokat, akikkel közösen belevágott a borászkodásba az egri borvidéken. A pszichiáternek és társainak az Almagyar-Érseki Szőlőbirtok létrehozása volt az első vállalkozása, ami egyben értékmentés is volt, mert Csutorás Ferenc borásszal és Mészáros Péterrel arra is szövetkeztek, hogy megmentik az utókornak a kivágásra ítélt, különleges minőségű bort adó érseki szőlőt, aminek titkát a mai napig nem tudták megfejteni.

Lelkifröccsöt a dokinak
A borászkodásba azért vágott bele Csernus doki, mert imádja a bort. A borászat évekkel ezelőtt kifejezetten a nevéhez fűződő Lelkifröccs, Bevállalod?, Lelkibéke névre keresztelt borokat is értékesített, ami – nem titok – jó marketingfogás volt ahhoz, hogy bevezessék a köztudatba az érseki szőlőbirtokot.
„A Lelkifröccs elnevezés egy megtörtént esemény eredménye lett. Egy szüret alkalmával én is a szőlőben dolgoztam, szüreteltem, Csutorás Ferenc pedig ült a pick-upban, és gyűjtötte össze a szőlőt. Eközben hívta őt fel a harmadik társunk, akinek Feri elmesélte, hogy a sok munkától már úgy izzadok, mint a ló. Erre a vonal másik végén a következő kérdés hangzott el: „Miért nem készítesz neki egy lelkifröccsöt?” Ez akkor épp aktuális volt, hiszen akkoriban fogalmaztam meg, hogyan lehet a lelki békét megszerezni. Így született egy másik bor is, a vörös Lelkibéke.
Dr. Csernus Imre első kávézója, ami csak rövid ideig működött, 2015 februárjában nyílt meg Egerben, melyet 2016-ban Noszvajon, Csendülő néven „kávézó és lelki terápiás hely” létrehozása követett.
Tavaly ősszel az egri Depresszó kávéház megnyitásával – szintén társtulajdonos bevonásával – az egykor pszichiáterként dolgozó orvos újból kávézót nyitott Egerben. Dr. Csernus a „több lábon állást” egyszerű racionalitással magyarázza: ha az egyik üzlet megszűnik, legyen egy másik, ami jövedelmez.
„De van egy másik szempont is, ami számomra ennél sokkal fontosabb. Fiatal orvosként rengeteg olyan embert láttam kiégni, akik évekig vagy egész életükben csak egyetlen dolgot csináltak. Bármennyire szereti is valaki a munkáját, a hivatását, egy idő után elkerülhetetlen a fásultság, váltani kell. Ekkor jöttem rá arra, hogy elengedhetetlen a megújulás, ha azt szeretnénk, hogy a személyiségünk, az életünk színesebb legyen. Tegnap a magyar vízilabda-válogatott lányokkal dolgoztam, közben pedig beszélnem kellett a társammal a Depresszó kapcsán, mert lesz egy vagy két rendezvényünk, és egyeztetnünk kellett, hogy pontosan mire is lesz szükségünk. Amikor letettem a telefont, visszamentem a lányokhoz. Mentálisan is izgalmas volt számomra, ahogyan a racionális világból, a kávé- és a szörprendelés után visszatértem a csapatépítéshez, hogy megtanítsam a sportolóknak, mi is a jó csapat alapja.”

Mentális tréning a dolgozóknak
Csernus Imre több mint tíz évig foglalkozott a lélek és a test összefüggéseinek vizsgálatával, orvosként sikeres és keresett volt, 3-4 hónapos várólistával dolgozott. Tavaly májusban mégis úgy határozott, felszámolja pszichiátriai magánrendelését, sem a fővárosban, sem lakhelyén, a Heves megyei Noszvajon nem fogad pácienseket.
Azt mondja, egyáltalán nem bánta meg a döntését, mert soha semmit nem sajnál, ha azt érzi valamivel kapcsolatban, hogy abból elég volt.
„A Budai Egészségközpontban számos olyan emberrel találkoztam, akinek lógott a válla, és keresztbe font kézzel ecsetelte a problémáit. Én azonnal tudtam, hogy önbizalomhiánya van, nem hisz saját magában, láttam, hogy racionális szempontból közelíti meg az életet, tudtam, hogy nem hallgat a megérzéseire, tehát érzelmi szempontból még nem nőtt fel, ezért túlbonyolít mindet. Ez a szituáció váltakozott sokféle arcban. Régóta tudom, hogy az alkotás csak a kezdet. Megtartani, szinten tartani valamit, sokkal nehezebb. Egy kávézót nem nehéz összetákolni, szükséges hozzá egy egyedi dizájn, jó kávé, egy jó kávégép, egy ügyes barista, ám ami ezt a helyet igazán izgalmassá teszi, azok az itt lévő emberek. Tavaly októberben nyílt meg a Depresszó, de én már augusztusban elkezdtem foglalkozni az itt dolgozók mentális tréningjével.”
Arra a kérdésemre, hogy miért volt erre szükség, nem válaszol. Az asztalunkhoz hívja Fülöp Gergőt, a Depresszó üzletvezetőjét, és arra kéri, mondja el ő, miért volt hasznos az alkalmazottak mentális felkészítése. Kiderül, hogy sok vendéglátóhelyen manapság robotként dolgoznak az emberek: bemennek a munkahelyükre, eltöltik az idejüket, jó esetben ledolgozzák a napi 10-12 órát, szerencsétlenebb helyzetben akár a 16 is, és várják, nézik, hogy mikor telik le a munkaidejük, mikor mehetnek haza.
„Ezek az emberek nincsenek ott fejben, tehát nem tudatosak. Ezt csak tetézi, hogy a legtöbben beosztottként nagyon nehezen mondanak nemet” – veszi vissza a szót az orvos. – „Én azonban fontosnak tartom, hogy egy vendéglátóhelyen legyen meg a kölcsönös tisztelet a vendégek és a vendéglátók felé is. Ha valaki nem rendelkezik megfelelő érzelmi intelligenciával, vagy nem tudja, hogyan lehet ezt fejleszteni, azonnal észre lehet venni. Gergővel öt éve dolgozunk együtt, ő már tudja, mit jelent az érzelmi intelligencia, ami nagyon fontos, mert egy hely kisugárzását az ott dolgozó emberek lazasága adja. Nálunk nagyon minimális a fluktuáció, az itt dolgozók legalább már egy éve nálunk vannak. Az embereink anyagilag is reálisan meg vannak becsülve. Jelenleg egy új kollégánk van, mert nemrég ment el egy felszolgálónk Máltára dolgozni. Na, nem azért, mert elégedetlen volt a fizetésével, vagy nem érezte itt jól magát, hanem azért, mert ha kevesebb pénzért is, de Máltán másféle megújulásra van lehetősége, és szeretne tapasztalatot szerezni. Én sem vagyok megértőbb főnök, mint más, leginkább következetes vagyok. Így, ha valaki valamit megígér nekem, és nem tartja magát ahhoz, természetesen kap egy esélyt a bizonyításra, de ha nem sikerül helyt állnia, a lefektetett kereteknek megfelelően dolgoznia, akkor elválunk egymástól békében. Erre is volt már példa. A siker ott kezdődik, ha az emberek szemében tűz van. Ha újra és újra ezt látom, azt érzem, megéri folytatni.”

Milyen főnök a „megmondó” pszichiáter?
A televízióból ismert Csernus Imre igen megosztó személyiség. Ezért vannak, akik azért mennek a kávézójába, hogy kritizálják, de vannak olyanok is, akik kedvelik. Az üzletvezető elárulja, a vendégek többségét a jó kávén és a finom ételen kívül az is érdekli, hogy milyen főnök a „megmondó” pszichiáter. Az alkalmazottak mindenkit megnyugtatnak, hogy az orvosi és a munkaadói szerep teljesen eltér egymástól, és mindenki nagyon szeret a kávéház-tulajdonossal együtt dolgozni.
Habár dr. Csernus Imre kitart amellett, hogy ő nem üzletember, mégis azon dolgozik, hogy a Depresszóból egy országos hálózat szülessen. Azt, hogy hol nyitja meg második kávéházát, pontosan nem árulja el, mindössze annyit tudok meg tőle, hogy ősztől az Alföldön élők járhatnak majd a Csernus-féle kávézóba. Emellett tárgyalásokat folytat egy budapesti és egy nyugat-magyarországi megkeresés kapcsán, így nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben franchise rendszerben üzemelnek majd a Csernus Imre nevéhez fűződő kávéházak.
„Már régen megtapasztaltam, ha valamit csak a pénzért csinálok, akkor görcsös leszek, így nem tudok élni. Nekem kevés, ha a munkámmal csak pénzt keresek. Részt venni valami újnak a megalkotásában, az egy egyedülálló lehetőség, sok ember életében nem is következik be. Ha hiszek valamiben, akkor azon következetesen, de nem görcsösen dolgozom, aminek hozadékaként elkezd működni a vállalkozás. Soha nem akartam hirtelen, gyorsan semmit. Nagyon fontos, hogy az nyisson csak kávézót, aki szereti a kávét. Nem akarok sok üzletet, inkább kevés, de szerethető kávézókat szeretnék. A Depresszó az egyetlen kávéház Egerben, amivel visszahoztuk azt a hagyományt, amiben a múlt században igen erősek voltunk mi, magyarok.”

Tudatos üzleti építkezés
Mind a szőlőbirtok, mind a hozzá tartozó borterasz, az egri kávéházzal és a noszvaji vendégházzal együtt egy tudatos üzleti építkezés része, ahol minden tulajdonosnak megvan a maga feladata. Ha Csernus Imre valamivel megreked, megkeresi azt a szakembert, akiben megbízik, és megfelelően tudja kezelni azt a helyzet, amivel ő nem tud megbirkózni. Vallja: amihez nem ért, ahhoz segítséget kell kérni. Ilyen például a pénzügyi terület. A pszichiáter szerint a társak jelenléte azt üzeni, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért. Ő a vendéglátás operatív részét szereti és végzi: szerdánként a borteraszon dolgozik, Noszvajon, a Csendülő vendégházat a feleségével közösen vezetik, és ha kell pincérkedik, vagy kávét főz. Az üzleti partnerek, akik egyben régi jó barátok is, nem keverik a barátságot az üzlettel. Előre megbeszélt keretek, szabályok szerint dolgoznak, a konfliktusokat pedig mindig kezelik. A társak összefogása abban is megmutatkozik, hogy a közös vállalkozásokhoz eddig semmilyen banki segítségre nem volt szükségük, együtt oldották meg az anyagi teendőket is.
„Jól érzem magam Egerben, szeretem ezt a várost. Habár korábban nem ismertem, akkor is a megérzéseimre hallgattam, amikor ide költöztem. Vagyis pontosabban Noszvajra, ami egy pici Eger közeli település, ahol nincs sok munkaerő, így előfordul, hogy a Depresszóban dolgozókat kérem meg, ha idejük engedi, jöjjenek el hozzám, és segítsenek. Egyik vállalkozásomat sem sajnálnám, ha valamelyik megszűnne, mert van egy jó csapatom, amellyel hegyeket lehet mozgatni. Ahogyan a pénz, a helyek – a kávéház, a borászat, a vendégház – is jöhetnek, mehetnek, mert azok csak kövek. A kávézó újra nyitása mellékszálként indult, amikor a borteraszon azt tapasztaltuk, hogy a gyümölcssavakban gazdag újhullámos kávét nagyon sokan megkedvelték. A legtöbben biztosan Budapestet választották volna, mert most az a trendi, és ott nagyobb lenne a forgalom. Turisztikai szempontból azonban Eger az ország legjobban fejlődő vidéki városa. Mindig azt vallom, hogy amikor egy üzlet elindul, akkor már nullán vagyunk. Nem szabad azon görcsölni, hogy a befektetett pénz és energia mikor térül meg, mert akkor megszűnik a belső lazaság, és hajlamosak vagyunk hibát hibára halmozni, elkezdünk embertelenül bánni a beosztottakkal, a bizonytalanságot pedig a vendégek is megérzik, ami kihatással van az üzletmenetre. Néhány éve még azt is terveztem, hogy nyitok egy pékséget, de ez elmaradt, mert már nem fért bele az időmbe. A Depresszó körüli munkával és az egyéb dolgaimmal nem tudtam volna összeegyeztetni.”
Juhász Marianna

dr. Csernus Imre (52)
Pszichiáter, magánpraxisát 2017-ben felszámolta. Az egri borvidéken lévő az Almagyar-Érseki Szőlőbirtok, az egri Depresszó kávéház és a noszvaji Csendülő vendégház társtulajdonosa. Számos könyv szerzője, legújabb életrajzi írása A harcos címmel, 2018 nyarán jelent meg. Jelenleg előadásokat tart, és csoportdinamikával foglalkozik. A magyar női vízilabda-válogatott, valamint a mosonmagyaróvári kézilabdacsapat és a győri kosárlabdacsapat mentális trénere. Korábban dolgozott a Győri ETO labdarúgó, és a ZF-Eger vízilabda csapata mellett is.

Juhász Mariann képe

Kérjük, mondja el a véleményét