"Ha nem dolgozom, megöregszem"

"Ha nem dolgozom, megöregszem"

Bár most már csak naponta három-négy órát foglalkozik a Futureal ügyeivel, láthatóan és érezhetően együtt él a céggel alapítója és társtulajdonosa, Futó Péter. Magyarország egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő társasága elnökének – aki fiával, Gáborral közösen irányítja a Futurealt – esze ágában sincs visszavonulni. „Ha nem dolgozom, meghalok! Na jó, kicsit finomabban fogalmazva, megöregszem” – mondja, hozzátéve, hogy hetente egy napot a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségében dolgozik, mint az MGYOSZ elnöke.

Mielőtt Futó Péter bevezet a Corvin Sétányon, a Futó utcában fekvő Futureal irodaház legfelső emeletén lévő irodájába, néhány szót vált munkatársaival. Mindenkivel tegeződik, noha legtöbben közülük 30-40 évvel fiatalabbak. „Itt ezt a stílust honosítottuk meg, és azt hiszem, senkit sem feszélyez a tegeződés” – magyarázza a Futurealnál már bevett gyakorlatot. Arra a kérdésre, hogy vajon mindenkit személyesen ismer-e, igen a válasz, majd hozzáteszi: „most már kicsit sokan vagyunk, a létszám megközelíti a háromszáznegyvenet.”

Hátrányos helyzetben
Futó Péter pályájának története nem tipikus, már csak azért sem, „mert úgy indult az életem, hogy hátrányos helyzetű voltam. Államosították a nagyszüleim és a szüleim édesipari üzemét, kitelepítették őket, én meg X-es káder voltam” – ismerteti az indulási helyzetet. „A szüleim a lelkemre kötötték, hogy nekem a legjobbnak kell lennem, különben nem jutok be a középiskolába és később esetleg az egyetemre. A középiskolát vegyipari technikumban végeztem, mégpedig azért, hogy ha nem vesznek fel az egyetemre, akkor legyen egy olyan szakmám, amiből meg tudok élni, és akkoriban a vegyésztechnikusok nagyon kelendőek voltak. A középiskolai tanulmányi versenyeken első lettem kémiából és fizikából, matekből nem kerültem be az első tízbe, mégis matek szakra jelentkeztem az ELTE-re, és maximális pontszámmal felvettek.”
Matematikusként, az Építéstudományi Intézetben (ÉTI) helyezkedett el 1969-ben, egyetlen feltételként azt kötötte ki, hogy szombatonként nem kell dolgoznia. „Már egyetemistaként is az volt a családi feladatom, hogy az édesapám kisüzemi cukorkaüzletében gyártott nyalókát és csavart rudat a trafikokba szállítsam, s később matematikusként is minden szombaton ’vittem a szokásos járatot’”.
Az ÉTI-ben, matematikusként ugyan nem foglalkozott ingatlanfejlesztéssel, a házgyári elemek logisztikai számításaival viszont igen. A tudományos munkát sem hanyagolta, doktori disszertációja elfogadása után 1979-ben matematikából megkapta a kandidátusi fokozatot. Futó Péter mégsem szerzett hírnevet matematikusként, mert 1984-ben, édesapja halála után sorsfordító döntést kellett hoznia: marad tudományos kutató az ÉTI-ben, vagy kiváltja a kisipart és továbbviszi a családi cukorkaüzemet. Talán a családi hagyomány, talán az üzleti érzék (vagy mindkettő) miatt a 30-40 négyzetméteren termelő cukorka kisüzemet választotta, amellyel már a nyolcvanas évek közepén többet lehetett keresni, mint a jól fizető ÉTI-ben. Közel harmincnégy év után a döntést így indokolja: „nagyban motivált az elérhető jövedelem. Akkoriban két kis gyerekem volt, házat építettünk…”

Jöttek a multik
A nyolcvanas évek második felében a Futó Péter által vezetett cukorkaüzem egyre jobban ment. Felfutott az export is, először az osztrák piacra sikerült bekerülni a csavart cukorkával, s aki exportált, annak sok mindent megengedtek, így már vagy fél tucat dolgozót foglalkoztatott a cukorkaüzem. „A külkereskedelem fortélyait, így az akkreditív megbízással járó ismereteket is megtanultam, az utóbbit Erdélyi Zsigmond Gábortól, a Magyar Külkereskedelmi Bank későbbi vezérigazgatójától.” A nyereséges tevékenység nagyobb befektetéseket is lehetővé tett, a rendszerváltás előestéjén először a Fundy céget alapította meg, majd 1995-ben (a berendezésekkel együtt) készpénzért vásárolta vissza édesapja édesipari üzemét. Az ötszáz főt foglalkoztató édesipari Fundy cég forgalma tíz év alatt a kétszázszorosára nőtt, a profit elérte az egymilliárd forintot.
Közben a szakmában működő kisiparosokat összefogva egy kisebb vállalkozói szervezetet is létrehozott. Üzleti sikerei és vállalkozó szervezői képességei nyomán megválasztották az Édességgyártók Országos Szövetségének vezetőjének, majd az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége elnökének. Ez utóbbi funkcióval a legrangosabb munkaadói szervezetnek, az újjáalakuló Gyáriparosok Országos Szövetségének is tagja lett.
A kilencvenes évek végére Futó Péter és a matematikai egyetemi tanulmányait részben a Harvardon folytató fia, Gábor érzékelte, hogy az édesipari piacot uraló (gyártásban érdekelt) multik és a kiskereskedelmi láncok az árakat úgy szorítják le, hogy a kisebb hazai termelőknek kevés esélyük marad a túlélésre. Ezért olyan piacot kellett találniuk, ahol a multik „nem játszanak”, s ki lehet építeni egy lokális multinacionális méretű céget. Ez volt az ingatlanfejlesztés.

Az első ingatlanbefektetés: a FolkArt megvásárlása
A Fundy jelentős készpénz termelő képessége lehetővé tette Futó Péter számára, hogy 1992-93-ban felvásárolja a népművészeti profillal és hatvan ingatlannal (pontosabban bérleti joggal) rendelkező FolkArt Rt. (korábbi nevén Népművészeti Vállalat) több száz kézben lévő részvényeit. Mivel a megvásárolt cég alig termelt nyereséget, Futó úgy döntött, hogy megvásárolja az ingatlanokat (húszat sikerült), illetve ahol erre nem volt lehetőség, ott eladta a bérleti jogot. Majd a boltokat bérbe adta azoknak a dolgozóknak, akik azokat üzemeltették, vagy azokon a helyeken, ahol erre a munkatársak nem vállalkoztak, más bérlőknek hirdette meg. Futó Péter ekkor érzett rá arra, hogy mit jelent az ingatlan hasznosítás.

Ingatlanfejlesztés, nagyban
Miután 1999-ben Futó Péter egy holland társaságnak eladta a Fundyt, tehát jelentős készpénzzel rendelkezett, így a korábban vázolt gondolat (azaz lokális multinacionális méretű céget kell létrehozni) jegyében hozzálátott az ingatlanfejlesztéshez. „Levadásztam egy kiváló szakembert, a közgazdász Földi Tibort – aki azóta is vezeti a Futureal lakóingatlan fejlesztéssel foglalkozó leányvállalatát a Cordiat –, s vele elkezdtük a budai hegyek lábánál fekvő telken az ingatlanfejlesztést. Ez volt a La Siesta 1 lakópark. Ketten felépítettünk, majd eladtunk 86 lakást, pontosabban menedzseltük. Még szó sem volt fővállalkozásról, vagy valami hasonlóról, a vállalkozás La Siesta ingatlanfejlesztési projekt néven futott (a beruházás értéke 10 millió euró volt).”
A sikeres kezdet után a matematikus-közgazdász páros hozzáfogott a La Siesta 2 ingatlanfejlesztési projekthez, amely az előzővel határos területen valósult meg. Itt közel 50 lakást építettek, majd adtak el. „Mivel a FolkArt központi irodái időközben kiürültek, bőven volt helyünk tárgyalni a projektek megvalósításában részvevő cégekkel: ügyvédekkel, kivitelezőkkel, értékesítőkkel” – jelzi, hogy miért nem volt szükség saját irodát bérelni a projektek menedzseléséhez. „Hitelre sem volt szükség, mivel a Fundy eladásából befolyó készpénzzel inkább az volt a gond, hogy mire tudjuk befektetni” –teszi hozzá. Utal arra is, hogy ez az első két projekt amolyan kezdeti, kísérleti lépésnek tekinthető, hiszen a Futureal ma már évente csak Budapesten több mint ezer lakást épít, illetve ad el.

Léptékváltás
A léptékváltás Gábor fiam Harvardról való hazatéréséhez, illetve a Futureal megalapításához köthető – eleveníti fel a 2001-es cégalapítást Futó Péter, hozzátéve, hogy Gábor az ingatlanpiaci tudást is hazahozta a Harvardról. „Amikor kiírták a Corvin Sétány fejlesztési pályázatát, akkor az egyik, lakásépítő vállalattal vegyesvállalatot hoztunk létre, de nem mi nyertünk, csak másodiknak futottunk be. A nyertes négy építőipari vállalat konzorciuma lett, s aztán tőlük vettük meg a Corvin Zrt-t. Ebben a tranzakcióban is szerepet játszott, hogy jelentős készpénzállományunk volt, így a négy építőipari vállalatnak kétszer annyit tudtunk fizetni, mint amennyit ők betettek a Corvin Zrt. -be.”
A Corvin sétány nagy ingatlanfejlesztése csak jóval ezután következett. „Mivel a 22 hektáron elterülő, lerobbant Józsefvárosban elterülő Corvin Sétány nem csak építészeti, hanem kulturális és gazdasági projekt is, nem hagyományos módon kezdtünk hozzá a 900 millió eurót meghaladó fejlesztési munkához” – magyarázza Futó Péter. „Budapestre hívtuk a világ legjobb városfejlesztő-szakértőit, többek között a Harvard egyetem tizenkét városépítészeti doktoranduszát, akik több csoportban készítették el a Corvin Sétány fejlesztési terveit. Talán ma már elmondható, hogy Közép-Európa legnagyobb város rehabilitációs beruházása sikeres, a Corvin Sétány 2010-ben elnyerte Európa legjobb vegyes-funkciós ingatlanprojektje, az International Property Awards címet, 2014-ben pedig az ingatlanfejlesztés Oscar díjának is nevezett Urban Land Institute (ULI) Global Award for Excellence díját is. A beruházás nagyságát érzékelteti, hogy 2 600 lakást építünk, amiből 2017-ig átadtunk 1500-at, emellett folyamatban van 100 ezer négyzetméter irodaépület és 80 ezer négyzetméter kereskedelmi terület megvalósítása.”

A motor és a fék
A többi, már megvalósult, illetve fejlesztés alatt lévő ingatlan projektet nem sorolja Futó Péter, inkább a Futureal ars poeticájáról beszél: „nálunk mindig a minőség az első, s a legjobb embereket alkalmazzuk. Ez érvényes az ingatlanfejlesztő, finanszírozással foglalkozó szakemberekre, akik már nálunk dolgoznak, miközben minden egyes épületnél külön-külön versenyeztetjük a legjobb hazai építészeket, az építőipari cégeket, sőt a hitelező bankokat is. Akad egy kivétel: a világ egyik legjobb kertépítésze, egy angol szakember készítette el a sétány kertészeti koncepcióját. És még valami, amelynek a fontosságát nem lehet elég hangsúlyosan említeni: mindig mindenkit kifizettünk. Akkor is, amikor 2008 után az ingatlanfejlesztés óriási válságba került. Be kellett nyúlnunk a saját zsebünkbe, méghozzá elég mélyen. De minden projektnek önállóan kell megállnia a lábán, azaz keresztfinanszírozás nem jöhet szóba. Nincs anyavállalati garancia, vagy személyes garancia.”
Amikor arról kérdezem Futó Pétert, hogy nem tart-e a túlzottan gyors növekedéstől, rögtön rávágja: nagyon ’agggódom’, három gével. A fiam a vállalkozás motorja, én pedig a fék vagyok. Ez persze a korunkból is következik, ha valaki 42 éves, akkor megy előre, mint egy tank, én 72 évesen jóval óvatosabb vagyok”.
Emőd Pál

Dr. Futó Péter (72)
Az ELTE TTK matematikus szakán végzett, a matematikai tudományok kandidátusa. Első munkahelye az Építéstudományi Intézet, ahol 15 évig dolgozott. Az 1990-es évek elején megalapította a Fundy édesipari vállalkozást, amelyet 1999-ben eladott egy holland társaságnak. Fiával, Gáborral 2001-ben indította el a Futureal ingatlanfejlesztő cégcsoportot, amelynek ma is társtulajdonosa. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke 2008 óta. Hobbijai: unokák (öt), úszás, utazás

Emőd Pál képe

Kérjük, mondja el a véleményét