Földet csak veszünk, de el nem adunk!

Földet csak veszünk, de el nem adunk!

Fehér István harminchat évesen, a rendszerváltáskor döntött úgy, hogy földvásárlásba kezd, önálló gazdaságot épít, feleségével, Bozóki Ágival, melyet fokozatosan bővítenének. Az évek során a család is folyamatosan gyarapodott, három leánygyermekük született, Anita (36), Zsófi (32) és kis Ági (28). A lányok pedig hozták sorban a vejeket, Anita Czira Zsoltot és három unokát (Balázs, Bálint és Dóri), majd Zsófi Csákó Tamást és végezetül kis Ági Cseh Tamást. Közülük négyen aktívan dolgoznak a családi vállalkozásban, de ha úgy adódik, mindenki segít.

 

„Ne vegyetek fiam földet, úgyis elveszik!”

„A lányok már kiskoruk óta fújták a családi jelszót, hogy földet csak veszünk, de el nem adunk!” – meséli Fehér István. Csak édesanyja aggodalmaskodott folyamatosan, hiszen ő is pont harminchat éves volt, amikor 1959-ben bekényszerítették őket a tsz-be. Nem sokkal előtte még vettek két hold földet hat ezer forintért -– az akkor hatalmas pénz volt –, melyet bevetve kellett beadni. „Akkortájt öt-hat éves voltam, de emlékszem az agitátor pisztolyára, melyet utolsó beszervezési érvként kitett az asztalra. Nagyon durva időket éltek meg a szüleink. Apám nagyon értett a lovakhoz, minden évben hazahajtott két csikót az Alföldről, melyekkel a betörésük után művelte a földjeit. Húsz holdja volt, amikor bekényszerítették a „közösbe”. A nagyszülők a hat hold szőlőjük miatt kerültek kuláklistára, a heti beszolgáltatási kvótájuk száznyolcvan tojás volt…” – emlékszik vissza Fehér István. Így nem csodálható, ha édesanyja, aki már 94 éves, szinte a mai napig azt hajtogatja, hogy „ne vegyetek fiam földet, úgyis elveszik!”

De a nyomasztó emlékek ellenére Fehér István belevágott az önálló gazdaság kiépítésbe. Mára már közel ezer hektáron gazdálkodnak, melyből nyolcszáz hektár szántó terület, a többi erdő, gyep, legelő. Kiváló termelési átlagokkal 2018-ban összességében több, mint ötezer tonna gabonát takarítottak be. A munkát öt nagy teljesítményű John Deere traktorral és három kombájnnal végzik, kilencen dolgoznak a cégben. „A szállításon kívül már mindent el tudunk végezni saját magunk, saját eszközökkel. Jövőre talán már saját szállítóeszközöket is be tudunk szerezni, így teljes lesz a gépparkunk, melynek önálló telepet alakítottunk ki. Már tervezem Tápiószelén, melynek körzetében van a földjeink többsége, egy új cégközpont létrehozását.” – vázolja a családi vállalkozás jelenlegi helyzetét az alapító tulajdonos.

Felmérések szerint Magyarországon a gazdáknak csak három százaléka rendelkezik szakirányú felsőfokú végzettséggel és hét-nyolc százalékának van legalább szakirányú középfokú végzettsége. Többségük tehát nem rendelkezik semmilyen mezőgazdasági szakmai képzettséggel. „Manapság ahhoz, hogy egy gazda sikeresen, a kor követelményeinek, az előírásoknak is megfelelően gazdálkodjon, polihisztornak kellene lennie… Biológiai ismeretek, adminisztráció, technika, pályázatok…  A mezőgazdasági munkagépek már olyan fejlett technikát képviselnek, hogy a kezelőjüknek is komoly szakértelemmel kell rendelkeznie. Ezek nálunk a családi vállalkozásban adottak. Ezek a gépek már szinte vezető nélkül elboldogulnak, de a programozásukhoz, az általuk begyűjtött információk elemzéséhez és ezek alapján a döntések meghozatalához nem sok ember, hanem minőségi szakember gárda, komoly felkészültség és főleg tapasztalat szükséges.” – mondja Fehér István. Amit ők elértek, az harminc, küzdelemmel teli év kemény munkájának eredménye –teszi hozzá.

Nyugati autó helyett föld

A farmosi tsz-be frissen végzett agrármérnökként 1979-ben lépett be, traktoros brigádvezetőként kezdte a munkát, de szinte mindent csinált, mert ahova szakértő-ember kellett, oda delegálták.  A termelőszövetkezetek felbomlásakor Farmoson tíz-tizenöt volt tsz-tag kft-t alapított, ahol István 1998-2016 között ügyvezető igazgató volt.  A Jász-Farm Kft-t, mely a mai családi vállalkozás alapja, 1989–ben hozták létre hárman. „Sok-sok jogi huza-vona, osztozkodási vita kísérte a szétválást, mely mára már lezártnak látszik.” – kerekíti le röviden az átalakulások bonyolult és hosszú történetét az alapító tulajdonos.

„A földvásárlásokat kezdetben a kárpótlás keretei adta lehetőségekkel kezdtük. A környezetünkben élők többsége nem akart gazdálkodni, szabadulni akart a visszakapott földjétől. Sokan a kárpótlási jegyből tv-t vettek. Mi nem így gondoltuk – volt, aki ott állt a kapum előtt és kérdezte, hogy tőle miért nem veszem meg a földet. Hogy miért vonakodtak az emberek az újrakezdéstől? Talán a múltbeli rossz emlékek, vagy az elkényelmesedés miatt. Igaz, nem elég a föld megszerzése, annak megműveléséhez is tőkeerő kell. Ez bizony máig nem megoldott…” –emlékszik vissza a kezdetekre. „Amikor később ismerőseinknek már nyugati márkájú autójuk volt, nekünk még Ladánk. Én azt mondtam a családnak, hogy hagyjuk az autót, vegyünk földet – ebből ők is meg fognak élni!”

„Amikor elmúltam hatvan éves, és a gyerekek felnőttek, megházasodtak, láttam, hogy stabil jogi alapokra helyezve kell egy cégben egyesíteni a családi erőforrásokat. 2015 őszén pontosan leírtam a családi vállalati stratégiánkat, melyet közösen valósítunk meg. Amíg jó erőben vagyok, addig tanulják meg tőlem a gyerekeim, saját tapasztalásaikból a gazdálkodást, mert minden év más a mezőgazdaságban. Minél több évet töltünk együtt, annál nagyobb biztonsággal tudják majd folytatni, ha én már a háttérbe vonulok.” – tekint a jövőbe az alapító.

 

Három lány, három vej, három unoka

A beszélgetésen kiderült, a lányoknak szinte sosem volt kérdéses, hogy helyben maradnak. „Mindig a szüleink, nagyszüleink közelében voltunk, amikor ők a háztájiban dolgoztak, vagy piacoltak gyerekkorunkban. Édesanyámék után baktattunk a zöldséges földön, nagymamával öt-hét éves korunktól a piacon árultunk zöldséget,gyümölcsöt. Amikor már tudtunk számolni, külön asztalra pakoltunk. Tőlünk gyakran többet vásároltak az emberek, mint a mamától. Egy piaci napon több jött össze, mint amennyi édesapánk fizetése volt a tsz-ben.  Abból nem is tudtunk volna megélni, ha nincs háztáji, nem készít mázsa számra édesanyánk éjszakánként savanyúságot, nem piacolunk. Néha elgondolkodunk, édesanyánk hogyan bírta a három kisgyermek nevelése mellett a háztartást vezetni, a háztájit gondozni, s különböző termékeket készíteni.. És még ma is ezt teszi, kibővítve az építőanyag telepi munkájával és időnként az unokák átvállalásával. Számunkra ő az igazi női példakép…” – mesélik.

Hogyan vesznek rész a lányok a családi vállalkozásban? Anita, a legidősebb lány a helyi általános iskolában tanít, ő a férjét, Czira Zsoltot „delegálta”. Zsolt a Kandó Kálmán Főiskolán végzett informatikus mérnökként, az ELTE-n dolgozott tanszéki mérnökként, de tíz év ingázás után, amikor már apósának szüksége lett a támogatására, 2009-ben ő is a mezőgazdaság mellett döntött. Tovább képezte magát a mezőtúri agrár főiskolán, majd a gödöllői egyetemen. De azt mondja, a papír mit sem ér a tapasztalat nélkül – ezt csak itt szerezheti meg, apósa mellett. A családi vállalkozásban ő a három ügyvezető közül az egyik, gyakorlatilag a cég működtetésének minden területével foglalkozik a beszerzésektől, a beszállító partnerekkel való kapcsolattartásig. „Én mindig keresek újabb lehetőségeket. Néhány évvel ezelőtt birkákkal kezdtem foglalkozni, de gyorsan nagyon sokan lettek – inkább átadtam őket Tamás sógoromnak, az ő tanyáján jobban elférnek… Átváltottam a négylábúakról a sokkal kisebb, repülő élőlényekre-– méhészkedem. Az így termelt mézet szüleim segítségével értékesítjük” – beszél az újabb irányról. Hogy ez mind hogyan fér bele a gazdaságban végzett munkája, a három gyermeke nevelése mellett az életébe? Erre csak mosolyog – a nap huszonnégy órából áll, a mezőgazdaság non-stop üzem, feleli.

A második lány, Zsófi a miskolci egyetemen szerzett jogi diplomát, eredetileg ügyvédnek készült. „Amikor kikerültem az egyetemről, akkor erősödtek fel a régi tsz-beli partnerekkel a szétválás körüli jogi viták, egyezkedések. Amikor friss diplomásként beszálltam ezekbe a tárgyalásokba, volt olyan eset, hogy a félelemtől megfagyott ereimben a vér! Megedződtem – 2016 óta már kizárólag a családi vállalkozás jogi, adminisztratív területeire koncentrálok.” Nem bánta meg, hogy feladta ügyvédi álmait? „Papának sikerült olyan mértékben megfertőznie a családi vállalkozási stratégiai kihívásaival, hogy ma már egy cseppet sem bánom, hogy ideterelődtem!” – válaszolja. Férje, Csákó Tamás műszaki menedzseri diplomával egy budapesti optikai vállalat műszaki vezetője. A gyökerei neki is itt vannak, így elvégezve egy aranykalászos borász tanfolyamot, ő lett a család amatőr borásza.

A legkisebb lány, a kis Ági édesanyjával, nagy Ágival vezeti közösen a vállalkozás egy másik lábát, a nagykátai építőanyag telep értékesítési munkáját. Ez alapvetően férfias feladat lenne, ám Ági mosolygós, de igen határozott – amolyan „kedves erőszakos” fellépése minden kétséget kizár arról, hogy megbirkózik a legkeményebb ügyféllel is. De ő is „delegált” egy embert a családi vállalkozásba. „Férjem, Cseh Tamás ács, munkáját feladva 2017-ben csatlakozott a családi céghez. Az ő szakmája eredetileg géplakatos, így aztán a traktorok, a vállalkozás gépparkja felé orientálódott.” Esküvőjük után a falutól közel négy kilométerre fekvő, Tamás nagyapjának régi tanyáját választották otthonuknak. „Amióta eszemet tudom, mindig tanyát, farmot rajzoltam! Mindig ilyen környezetre vágytam.” – emlékszik vissza Ági. Kemény története van ennek a tanyának is. Tamás nagyapja volt az egyike annak a két embernek, aki annak ellenére nemet mondott a szövetkezetet szervező agitátoroknak, hogy szinte nem maradt épen csontja a meggyőzés következtében. Feleségét egész éjszaka benntartották akkor a tanácsházán, sírva jött haza hajnalban, hogy ő aláírt. De nem adták fel, két évvel ezután lett lovuk, kocsijuk, gépük – ismét termeltek. Jöttek, mentek a hullámvölgyek – de kitartottak. Azt mondogatta mindig, „olyan nem létezik, hogy rossz föld, csak rossz gazda”. „Tamás talán tőle örökölte a kemény kitartását, ami jól párosulva Ági kedves határozottságával, elindította őket a tanya felvirágoztatásában” – mondják a testvérek. A ház felépült, a famunkát Tamás végezte. A környezet egyre szépül, az áramellátást korszerű napelem teleppel oldják meg. A Zsolttól kapott birkák itt legelésznek, szaporodnak, baromfit is nevelnek. „Szerencsések vagyunk, hogy a nagyapa kemény kiállása következtében a tanyához tartozó föld is megmaradt. Sok tervünk van, lovakkal is szeretnénk a jövőben foglalkozni. Terveink, álmaink között szerepel egy lovarda, panzió, falusi turizmus is…” – beszél Ági csillogó szemmel a jövőről. Ő egyébként örökmozgó típus, munkája mellett a helyi önkormányzatban képviselő, nyaranként különböző korosztályoknak egy hetes tánctábort szervez. „Idén volt a harmadik, ötvenöt résztvevőnk volt. Az oktatók, zenészek Erdélyből érkeznek. A táncot kiegészítjük énekkel, kézművességgel, hagyományos tevékenységek megismerésével, mint a lekvárfőzés, kalácssütés, vályogvetés. Ebben hatalmas segítséget, támogatást adnak a helyi nyugdíjasok. Egyik reggelire kétszáz palacsintát kaptak a gyerekek, egy néni hajnaltól sütötte!”

Van egyeztetés, de a tapasztalat számít

Hogyan történik a generációk közötti egyeztetés, a döntések előkészítése? „Édesapánk rendszeresen, de minden nagyobb lépés előtt leültet minket, kikéri a véleményünket. Persze neki már kialakult, határozott elképzelése van a megoldásról, de felkészülten, jó érvekkel azért őt is meg lehet győzni, ha mi másképpen gondoljuk. Nem erőből akarja átvinni az elgondolását, de mi tiszteljük a tapasztalatát. És a tapasztalat gyakran a végső érv.” – mondják a lányok. Nonstop munkaidő van, ha édesapjuknak eszébe jut valami, annak közlését nem halasztja másnapra. „De ez kicsi ár ahhoz képest, amit a szüleinktől és ettől a családi vállalkozástól kapunk!” – fogalmazzák meg egyhangúan.

Már körülöttük bóklászik a következő generáció, a két fiúcska és a kicsi lány. Vajon tovább viszik  majdan a felépített gazdaságot? Ez persze a jövő nagy titka, de ők hasonlóan nevelik, ahogy azt velük is tették a szüleik. „A papa a két fiút gyakran maga mellé ülteti a traktorra, vagy együtt járják be a földeket a terepjáróval. Balázs már külön figyelemmel kíséri az „ő erdejének” fejlődését. Karácsonyra mindketten John Deere traktormodellt kaptak. Mikor másnap megkérdezték tőlük, hogy mivel álmodtak, azt mondták: traktorral!”