A gazdaság újraindítása érdekében több országban előkerült az az ötlet, hogy talán a nyugdíjakon lehetne most spórolni. Keményebben fogalmazva: az idős korosztályt kellene „feláldozni” a jövő oltárán… Mi a helyzet itthon? Milyen jövő vár a magyar nyugdíjasokra? Erről beszélgettünk dr. Farkas András nyugdíjszakértővel, a „Nyugdíjguruval".
„A jelenlegi vírus sújtotta válságos helyzetben nem az a kérdés, hogy ki kit áldoz fel, az egész világ került vészhelyzetbe. Az igazi dráma a gazdaság területén zajlik. A pandémiának a világ gazdaságára gyakorolt hatása súlyosabb lehet, mint amilyen a II. világháborúé volt. Az egész világot behálózó termelési értékláncok eredményeként gyakorlatilag minden mindennel és mindenki mindenkivel össze van kötve. A világgazdaság működése a tőke, az áruk, a szolgáltatások, az információ és az emberek szabad mozgásától függ. Ha ebből a komplex szövedékből bármely szál tartósan fölfeslik, az rendkívül súlyosan érintheti, recesszióba taszíthatja az egész rendszert" – vázolja a jelenlegi helyzetet Farkas András.
13. havi nyugdíj: rövidtávon áldás, hosszútávon csapda
Az alapkérdésre térve köztudott, hogy a világ fejlettebb része – kivéve a folyamatos bevándorlás miatt az Egyesült Államokat – drámai gyorsasággal öregszik. Magyarországon 2030-ra a 65 évesnél idősebb emberek száma kétmillió százharmincötezerre, az akkori teljes lakosság közel negyedére növekszik. Ma minden ötödik magyar, 2030-ban már minden negyedik magyar 65 évesnél öregebb lesz.
A kormány a koronavírus járvány miatti veszélyhelyzetben a gazdasági válságkezelési csomagja részeként döntött a 13. havi nyugdíj 2021-től négy éven át történő fokozatos visszaépítéséről, amely így már 2024-től egy havi plusz összeggel, közel 300 milliárd forinttal növelné minden évben a nyugdíjkiadásokat. (Csak összevetésként: a nők kedvezményes nyugdíja évente ennél egy kicsit kevesebbe kerül.) A nyugdíjas társadalom ezek szerint a nyertesek közé kerül? „Aki ezt hiszi, lehet, hogy rövidtávon gondolkodik, hosszú távra vetítve viszont önbecsapásban él” – mondja a nyugdíjszakértő.
„A folyó finanszírozású magyar nyugdíjrendszer jövőjét a gazdaság fejlődése mellett alapvetően négy kényszerítő tényező – a demográfiai, a foglalkoztatási, a kivándorlási és a versenyképességi helyzet – határozza meg. A koronavírus-pandémia mindegyiket megzavarja, bár remélhetőleg csak ideiglenes jelleggel. A veszélyhelyzet elleni védekezés eszközei azonban sokkal hosszabb távú hatást gyakorolhatnak a jövőre, mint maga a járvány. Ilyen eszköz a tizenharmadik havi nyugdíj is, ami rövidtávon áldásnak tekinthető, hosszabb távon kétséges, akár negatív hatással is lehet a teljes rendszerre nézve."
"Átlagosan a jelenlegi GDP 9%-a, 3600 milliárd forint a nyugdíjkassza. A kormány az EU részére megküldött konvergencia-programjában 2030-ra ezt az arányt 8,4%-ra prognosztizálja. A közel kétszázezer fővel növekvő nyugdíjas lakosság és a vállalt 13. havi nyugdíj beépítése mellett ebben a távlatban nem látszanak a nyugdíjfinanszírozás olyan biztos forrásai, amelyek elérhetővé tennék a GDP-arányos nyugdíjkiadás egy évtizeden belüli jelentős csökkentését, különösen akkor, ha tovább apadnak a társadalombiztosítás járulékbevételei, elsősorban a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentései miatt. Azt pedig meglehetősen merész feltételezni, hogy olyan gyors ütemben nőne a következő évtizedben a magyar GDP, hogy a 8,4%-ra prognosztizált nyugdíjkiadási arányszám abszolút összegben sokkal több pénzt jelentene az ellátások fedezetére a jelenlegi 9%-os aránynál."
"Ha az irreálisan magas GDP növekedés nem következne be, emellett arra sem lehet megalapozottan számítani, hogy a külföldön dolgozó és járulékot ott fizető aktív munkavállalók több százezres létszámban hazatérjenek, ráadásul ilyen rövidtávon a pozitív családpolitikai intézkedések mellett sem várható születésszám-robbanás, akkor a konvergencia-program nyugdíjkiadás csökkentési előrejelzése csak radikális nyugdíjkorlátozások mellett teljesülhet."
A nyugdíjas társadalom szétszakadása veszedelmes tempóban folytatódhat
" További finanszírozási nehézséget okozhat éppen ebben az évtizedben az, hogy a járulékfizetési plafon 2013-as eltörlése óta – és nyugdíjplafon hiányában – a nagyon magas keresetű dolgozók nyugdíjvárománya az egekbe szökik, így egy létszámában szűk csoport milliós nyugdíjainak kifizetése is jelentős terhet okozhat abban a nyugdíjrendszerben, amelyben közel hetvenezer ember továbbra is havi 50 ezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen megélni. A nyugdíjas társadalom szétszakadása veszedelmes tempóban folytatódhat, ha a medián nyugdíjnál – jelenleg 127 ezer forintnál – kisebb összegből tengődők részére nem nyújtanak kompenzációt. Ezen a gondon a 13. havi nyugdíj visszaépítése nem segít radikálisan, hiszen például egy 80 ezer forintos nyugdíj mellé a 13. havi nyugdíj is 80 ezer forint lesz, míg a kétmilliós nyugdíj mellé 13. havi nyugdíjként is kétmilliót kellene utalni. Nem kell a kristálygömböt simogatni ahhoz, hogy belássuk, ez nehezen fenntartható."
„A következő évekre tervezett költségvetések kapcsán a fentieken túl a válság esetleges elhúzódó gazdasági hatásaival is kell kalkulálni a nyugdíjkiadások finanszírozása területén. Ha a járvány okozta gazdasági visszaesésből adódóan nem növekvő, hanem esetleg stagnáló vagy akár csökkenő GDP-vel kell a következő években is számolni, akkor a növekvő kiadási igények és a csökkenő bevételek szétfeszíthetik a nyugdíjkasszát. Mindezek tükrében talán jól látható, hogy a jelenlegi nyugdíjas korosztály ugyan örülhet a következő négy évben fokozatosan visszaépülő 13. havi nyugdíjnak, de mi lesz tíz év múlva, a mai X generáció és az őket követő fiatalabb nemzedékek nyugdíjával, megélhetésével, megszokott életszínvonalával?”
"A nyugdíjkasszát veszélyeztető bevételcsökkenés terén külön kiemelést érdemel a szociális hozzájárulási adó 2020. július 1-jétől hatályos további 2 százalékpontos csökkentése (emlékeztetőül: 2016-ban még 27% volt ez a közteher, ami 2020. június 30-áig 17,5% és július 1-jétől 15,5% lesz). A szociális hozzájárulási adónak elsődleges szerepe van a nyugdíjkiadások finanszírozásában: a 2020-as költségvetésben a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett szocho-bevétele 1.907,9 milliárd forint, a teljes bevétel 53,1%-a (az egyéni 10%-os nyugdíjjárulékokból tervezett bevétel ennél 308 milliárddal kisebb, 1.600,8 milliárd forint). Ha a szocho mértéke júliustól tovább csökken, akkor változatlan gazdasági feltételek mellett is a féléves csökkentő hatást figyelembe véve 1.798,2 milliárd forintra esne ez a bevétel. Csakhogy a gazdaságot is megbetegítette a koronavírus, így jelentősen romló feltételekkel kell számolnunk, ami a szocho-bevételt és a nyugdíjjárulék-bevételt egyaránt apaszthatja."
Hogyan emeljék a nyugdíjakat?
"A nyugdíjasokat persze nem a makrogazdasági összefüggések és az állami költségvetés gondjai érdeklik első sorban, hanem a saját megélhetésük, és ennek kapcsán egyre többen adnak hangot a nyugdíjemelés inflációs követő módszerével kapcsolatos aggályaiknak. A boltban vagy a piacon ugyanis nem a költségvetési törvényben előre jelzett pénzromlás mértékét érzékelik – amitől a rendszeres nyugdíjemelés januári mértéke függ –, hanem a hús- és zöldségárakban bekövetkezett árrobbanást. A KSH persze méri a nyugdíjas fogyasztói kosár áralakulását is, de egyáltalán nem 21. századi digitális, hanem múlt századi „talpalós”, manuális módszerekkel. Eleve nem az idei fogyasztói kosár, hanem a két évvel ezelőtti kosár tartalmának árait jegyzik föl a boltról-boltra járó munkatársak, így a mai valósághoz nem sok köze van ezeknek a felméréseknek. Érthetetlen, hogy ha már gyakorlatilag minden üzlet, minden gyógyszertár, minden szolgáltató pénztárgépe online be van kötve a NAV-hoz, akkor miért nem ezekből az aktuális adatokból határozzuk meg a nyugdíjas kosár értékét és az ott jelentkező inflációs hatásokat?”
A Nyugdíjguru véleménye szerint nem lenne megoldás a svájci indexálás, vagyis az infláció mellett az átlagbér növekedés figyelembevételének ismételt bevezetése sem, mert az az utóbbi években, különösen 2016 és 2020 között ugyan nagyon előnyös lehetett volna a nyugdíjemelés szempontjából, de jövőre már – a pandémia miatti gazdasági visszaesés következtében – fájdalmasan visszavághatná az emelési reményeket, amint a vegyes indexálás korábbi tapasztalatai is tanúsítják ezt. A nyugdíjemelés esetleges reformjához sokkal inkább ajánlaná a Németországban vagy Svédországban alkalmazott "együtt sírunk, együtt nevetünk" alapra épülő modelleket. Az az osztrák nyugdíjemelési módszer is példaként szolgálhatna, amely szerint a nyugdíjak nagysága szerint évente több sávba rendezik az ellátásokat, és mindegyiket más arányban vagy abszolút összegben emelik, így csökkentve a nyugdíjas társadalom anyagi szétszakadásának veszélyeit is.
„A nagy feladvány végül is az, hogy a nyugdíjkassza csökkenő bevételei és növekvő kiadásai mellett hogyan tartható fent a rendszer komolyabb változtatások nélkül? Ennek során ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy nem csak az itthoni járulékfizetésre képes korosztályok létszáma csökken, de a robotizáció, digitalizáció, automatizáció, mesterséges intelligencia robbanásszerűen terjedő lökéshullámai egy sor hagyományos területről kiszorítják az emberi munkaerőt, így még kevesebb olyan dolgozót találhatunk a jövőben, akinek a keresetét járulékokkal lehet terhelni a nyugdíjrendszer – és persze az egészségbiztosítási rendszer – fenntartása érdekében. Az élőmunkát terhelő járulékokra épített százéves felosztó-kirovó rendszer átfogó reformja nélkül elképzelhetetlen a hosszabb távú nyugdíjfinanszírozás."
Megoldás lehet a munkáltatói pillér bevezetése?
A szakértő szerint már rövidtávon is érdemi megoldás lehetne az eddig teljességgel hiányzó munkáltatói pillér bevezetése a magyar nyugdíjrendszerbe. A legjobb nemzetközi példák szerint az adott országban minden munkavállalót automatikusan beléptetnek a foglalkoztatói nyugdíjpillér égisze alatt működő nyugdíjalapba – biztosítva az önkéntes kilépés lehetőségét –, amelyet munkáltatói befizetésekkel és állami támogatásokkal tesznek vonzóvá mind a munkavállalók, mind a foglalkoztatók számára. Érdemes tanulmányozni a brit, a svéd vagy a német példát, hangsúlyozza a Nyugdíjguru. A Magyar Nemzeti Bank versenyképességi javaslatcsomagjában is megjelentek a foglalkoztatói nyugdíjpillérre utaló jelek a nemzeti jóléti alapok formájában.
Emellett a magyar nyugdíjszámítás rendkívül bonyolult rendszerét is célszerű átláthatóbbá tenni, erre kiváló példa lehet az osztrák modell. A magyar nyugdíjszámítás szinte követhetetlen komplexitása elsősorban annak a következménye, hogy bruttó keresetekből kell nettó nyugdíjösszeget számítani. A legtöbb nyugati nyugdíjrendszerben a nyugdíj is bruttó összeg, vagyis adót és egészségbiztosítási járulékot is vonnak belőle.
„Ha visszakanyarodunk az induló kérdéshez, azaz fel kell-e "áldozni" az időseket a jövő oltárán, vagy inkább növekvő társadalmi erőforrásnak kell tekinteni őket, akkor én ez utóbbira szavazok. Az idősebb korosztály a társadalom legfontosabb stabilizáló ereje, a családi összetartozás és az érzelmi intelligencia legfőbb forrása lehet. Csermely Péter egy írásában azt fejtegeti, hogy ha Rómeó és Júlia drámájában a Capulet és a Montague családból egy-egy nagymama együtt kötögetett volna, és megbeszélték volna az unokáik szerelmi ügyét, akkor bizonyosan nem tragédiával végződik a történet. Az egyre népesebb idős rétegre társadalmi erőforrásként kell tekinteni. A rohamosan digitalizálódó világban az emberi kapcsolatok döntő fontosságúak.” – hangsúlyozta Farkas András.
Skonda Mária
