A fekete hattyú jelenség:
Váratlanul bukkan fel,
tömeghatást vált ki,
és utólag logikusan igazolható, hogy várható volt.
(Nicolas Taleb)
Az előrejelzések szerint Európában 2050-re a munkavállaló korú népesség nagysága 18 százalékkal csökken, ugyanakkor a 65 éven felüliek száma pedig 60 százalékkal növekszik. Az akkor 8,3 millió lakosú Magyarországon 3.100.000 ember már a hetedik X-et tapossa – derül ki a KSH Népességtudományi Intézet előjelzéséből.
Tudjuk milyenek a hétköznapjai annak a társadalomnak, amelyben minden harmadik ember elmúlt 60 éves? Nem. De azt már tudhatjuk, hogy a társadalmi idősödés globális folyamata mindent átrendez: életkörülményeket, életutakat, a munka fogalmát, a piac és az egész társadalom működését.
De mennyire? És tényleg váratlanok lesznek a nagy változások? Kevésbé, ha készülünk rá.
Első lépésként gyökeresen másként kell gondolnunk az idősekre, az “öregekre” – a saját jövőnkre.
A sztereotípiák masszív tovább élése – különösen a közép - kelet európai társadalmakban – megnehezítik az idősödők egyre nagyobb tömegének társadalmi beilleszkedését, a méltóság megőrzését, a biztonság, a hasznosság nélkülözhetetlen élményét. Indokolatlanul, méltánytalanul. Vigyázat! A gyorsan változó technológiák követésének versenyében már idősödőnek számít bizonyos munkakörökben a 45-50 éves szakember is! Pedig neki, ha odafigyel az egészségére, még további 40 évre kell életfeladatot találnia magának. A ma nyugdíjba vonulók is még legalább 25- 30 évre tervezhetnének valamilyen tevékenységet.
Nincsenek többé hagyományos, un. lineáris életpálya modellek. Charles Handy második görbe elmélete is erről szól . Megkezdjük az életutunkat, karrierünk ível felfelé, eléri a csúcspontját, majd úgy 45-50 éves kor tájékán elkezd lefelé szállni. A neves gazdaságfilozófus azt mondja: nem szükségszerű, hogy kövessük a leszálló ágat. Indítsunk egy újat, indítsuk el a második görbét, kezdjünk új szakmát, fordítsunk bátran az életünkön. A második görbe elmélete tehát a megújulást, az új karrier elindítását jelképezi, amely éppen a nyugdíjas években csúcsosodik ki újra.
A kutatások folyamatosan szolgáltatják a bizonyítékokat arra, hogy az idősödő szakemberek tudása, tapasztalatainak hasznosítása nemcsak szükséges, de nagyon is lehetséges. Kiderült például, hogy az idősödéssel nem csak csökkenő, hanem növekvő képességek is járnak: a tapasztalat, a kreativitás, az átlátó képesség, a megbízhatóság. A 70 évesek körülbelül egyötöde ugyanolyan jól teljesít szellemi feladatokban, mint a 20 évesek. A Forbes magazin tavalyi statisztikája szerint az 55 év felettiek száma kétszer olyan gyorsan nő a sikeres start-upokat indítók között, mint a fiataloké.
Szemléletváltást követelnek az összeomlással fenyegető szociális rendszerek, az ellátás igénye, az újratermelődő hátrányos helyzetek, a rossz egészségi mutatók is. A piac érdeke szintén az ezüstgazdaság kiépítéséhez kapcsolódik, vagyis új termékek és szolgáltatások fejlesztéséhez, a hiányzó munkaerő pótlásához, a szeniortudások sokoldalú hasznosításához.
A világban civil kezdeményezések, munkahelyi kísérletek, új társadalmi megoldások sora születik válaszul a gyorsan változó életfeltételekre.
A CédrusNet Egyesület tagjai évek óta kísérik figyelemmel a trendeket, a világszerte folyó társadalmi megoldáskeresések tanulságait és a kutatásokat. Jelenleg egy városi kísérleti modell keretében azzal foglalkozunk, hogy az idősödő szakemberek időtőkéje, tudása, tapasztalatai hogyan aktiválhatók, miként fejleszthető, és milyen módszerekkel irányítható át elsősorban a társadalmi szükségletek piacára. A robotizáció ugyanis gyors ütemben szünteti meg a munkahelyeket, szakmákat tüntet el, de egyre több újat hozhatunk létre emberközelben a társadalmi piacon, az új és újratermelődő társadalmi problémák enyhítésére is.
A szenior tudáshasznosítás ügye komplex folyamat. Összefügg egyebek között a képzések rendszerével, a digitális írástudás ügyével, az alkalmazkodáshoz szükséges ismeretekkel való rendelkezéssel, szellemi életkor meghosszabbításának igényével, az egészség fenntarthatóságával, a munkahelyi kultúra változásaival, új üzletstratégiákkal tekintettel a hatalmas új igényű fogyasztói tömegre… stb. Ez a folyamat a közgondolkodás radikális változásával jár együtt. Ezért lehet a szenior tudáshasznosítás az elkerülhetetlen paradigmaváltozások motorja.
Ageizmusnak hívják finoman az életkori diszkriminációt. Ide tartoznak a nyelvi címkézések: a „leöregezés”, a nénizés, a bácsizás, a nyuggerezés… A munkahelyi diszkrimináció, ahol az évek száma a mérőszám és az alkalmasság belépője. A médiában jószerivel csak gyógyszerreklámokban tűnnek fel az idősödők, nekik a direkt marketing kedvező árú temetést ajánl, 70 éves kortól sok minden nem jár, vagy már nem úgy, mint más állampolgárnak (hitel, autókölcsönzés..) Az ageizmus a volt szocialista országokban a legerősebb. Talán kezdjük a közgondolkodás megváltoztatását a diszkrimináció elleni küzdelemmel, a „Ne kérdezd a koromat”- mozgalommal. Sok ország van a világon, ahol nem kell beírni a jelentkezési lapokra, életrajzba, nem szabad kérdezni, hogy hány évesek vagyunk.
Mert nem az a fontos, hogy mikor születtél, hanem az, hogy milyen tudásod és élettapasztalatod van, mire vállalkozol, mit tanulhatnak tőled… Az életkor itt és most nem egy semleges adat, információ, hanem egy előítéletet képző, azt alátámasztó elem. Eltereli a figyelmet a lényegről, az alkalmasságról… Tehát „ne kérdezd a koromat”!
Ami pedig a fekete hattyút illeti: a számítógép feltalálása, az internet elterjedése, 2001. szeptember 11-e – mind fekete hattyúk. Az IT-világ és az egyre hosszabb élet, a szemünk előtt változó életfeltételek diktálnak. Bizony előfordulhatnak váratlan fordulatok, meglepő események, különös folyamatok, amelyekre mégis azt kell majd mondanunk: igen, ezek várhatóak voltak. Nagy kérdés, hogy felkészülünk-e rájuk?
