Czakó Ferenc: A munkatársak lelkébe befészkelődött a "balsors-érzés"

Czakó Ferenc: A munkatársak lelkébe befészkelődött a "balsors-érzés"

Pontosan emlékszik a napra, sőt az órára és talán a percre is. Azt mondja, a tragédia 2001. június 14-én, csütörtök este 19 óra 30 körül történhetett. Ekkor tűnt el a radarok képernyőjéről az a Cessna 210-es típusú kisrepülőgép, amely a Synergon Informatika Nyrt. négy vezetőjét, köztük a lendületesen fejlődő vállalat elnök-vezérigazgatóját szállította. Az összesen hat fő életét követelő szerencsétlenség sokak, köztük Czakó Ferenc, a cég akkori vezérigazgató-helyettese életét is átírta.

Egynapos kiruccanásról volt szó Zágrábba és vissza. Az apropót az adta, hogy Gyurós Tibor, a Synergon elnök-vezérigazgatója, aki nemrég szerzett pilótajogosítványt, és ellátogatott a vállalat horvátországi leányvállalatához. A nagyobb biztonság kedvéért vele tartott oktatója, Gittinger Péter is. Az alkalmi társaság többi tagja – Völgyes Iván, a General Electric magyarországi főtanácsadója, a Lockheed Martin magyarországi főtanácsosa, aki az előző hónapban került be a Synergon igazgatóságába, Lakatos Levente, a cég vezérigazgató-helyettese, Felkai András, a Synergon igazgatósági tagja, az Inter-Európa Bank ügyvezetője és igazgatóságának tagja, valamint ott volt még Völgyes Iván egy ismerőse – más céllal vagy „csak úgy” csatlakozott, tudva: estére úgyis mindenki a saját ágyában alhat.

Négy vezető volt a fedélzeten
Czakó Ferenc telefonja este tíz óra körül szólalt meg, egy kolléganője jelentkezett, aki beszélt egy ismerősével a légi irányítás központjából, s kiderült, nincs meg egy kisrepülőgép. Az, amelyik Zágrábból indult Magyarországra. Ő erre azt felelte, hogy annak a gépnek, amelyiken a kollégái utaztak, már meg kellett volna érkeznie. Azonnal Gyurós Tibor feleségét tárcsázta, aki azt mondta: a férje telefonon tudatta vele, hogy az indulás a rossz idő miatt a tervezettnél későbbre tolódott, és Budaörs helyett Siófokra tartottak. Ezzel együtt már le kellett volna szállniuk – állapította meg. – Hívjuk fel őket – mondták egymásnak, de senkit sem tudtak elérni.
„Éreztem, hogy nagy a baj, de reménykedtünk. Hátha csak kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk, és életben találjuk őket” – mondja Czakó. A feleségek egyikével bekapcsolódott a gép keresésébe – ismeretségeik révén elérték, hogy felszállt egy katonai helikopter, útnak indultak a katasztrófavédelem szakemberei, és sikerült három további dzsipet is mozgósítani. Aztán kiment az budaörsi repülőtérre, hogy érdemleges információhoz jusson (nem sikerült), majd Lakatos Levente feleségéhez Pátyra, hogy tájékoztassa az addigi fejleményekről. Késő este pedig üzenetet hagyott Felkai telefonján is – akkor még úgy tudta, ő nem utazott el –, mondván: reggelre valószínűleg rendkívüli igazgatósági ülést kell összehívni.
Virradatra bizonyossággá vált, amitől annyira tartottak: egymástól távol, de megtalálták a kisgép roncsait Somogy megyében. Czakó Ferenc reggel 6-ra az irodájába rendelte a vállalat jogászát és a kommunikációs szakemberét, elkezdődött a krízismenedzselés. Eleget téve a nyilvános tőzsdei társaságokra vonatkozó soron kívüli tájékoztatási kötelezettségnek, megfogalmaztak egy közleményt – ez, mivel addig nem történt meg a holttestek azonosítása, még azt tartalmazta: „az utasok sorsa jelenleg nem ismeretes” –, és a társaság kérte a Synergon-részvények kereskedésének felfüggesztését. (A papírok forgalmazását, tekintettel a balesettel kapcsolatos információk nyilvánosságra kerülésére, másfél óra szünet után, fél 12-kor a tőzsde vezetése visszaállította.) Az üzletember 8 órára összehívta a cég operatív vezetését, az akkor 530 fős cég munkatársait 10 órakor tájékoztatták. Többek számára – bár a reggeli hírekből tudomást szereztek a balesetről – ekkor vált világossá, hogy a szerencsétlenül járt gépen négy Synergonhoz kötődő ember utazott.
Bár az adott körülmények között magától értetődő volt, hogy a vállalat irányítását Czakó Ferenc, mint az 1997 szeptemberében két cég (az Optotrans Rt. és a Rolitron Rt.) egyesülésével létrejött Synergon Informatika Rt. egyik alapítója és második legnagyobb tulajdonrésszel rendelkező vezetője viszi tovább, a hivatalos szervektől – mivel az út magánjellegű volt – nem kapott semmilyen tájékoztatást. Ezért a rendkívül nagy viharba került Cessna utasainak tragédiájáról szóló közleményt a nap második felében a közvetlen érintettektől, az elhunyt kollégák özvegyeitől kapott információk alapján adták ki.

Válságkezelés, minden téren
Az így hirtelen első számú vezetővé vált Czakó attól a naptól két fő területre összpontosította figyelmét. Bár mindenkit sokkolt a helyzet, tudta, hogy az operatív munka zavartalan fenntartása elengedhetetlen a vállalat életben maradásához. A másik sürgős tennivaló a jogilag vezetés nélkül maradt társaság helyzetének rendezése, a rendkívüli közgyűlés összehívása volt, amely az igazgatóság új tagjait volt hivatott megválasztani (amire július végén került sor). Ezt ebben a rendkívüli helyzetben a csonka igazgatóság már nem, csak a felügyelő bizottság tehette meg. Elengedhetetlen volt a külső és a belső válságkommunikáció folytatása is. „Egyenként írtunk az ügyfeleknek, hírleveleket adtunk ki, és személyesen találkoztam minden fontos beszállítóval, partnerrel és sok munkatárssal. Láthatóan mindenkit nagyon érdekelt, mi van, mi lesz velünk, mit gondolok a Synergon jövőjéről” – emlékszik vissza a válság első heteire Czakó Ferenc.
Az üzletági vezetőkkel egyetértésben módosult az addigi stratégia. Annak ellenére, hogy a régiós szerepre törő Synergonnak már volt egy cseh és egy horvát „leánya”, és előrehaladott tárgyalások folytak egy román és egy szlovák cég megvásárlásáról – nem kis részben azért, mert a külföldi akvizíciókat addig a balesetben elhunyt Lakatos Levente irányította –, úgy döntöttek, átmenetileg nem fejlesztik tovább ezt a területet. A kulcsfontosságú üzletekre, a hazai ügyfelekre koncentrálnak, ahonnan az üzleti eredmény döntő többsége származott.
Különbözőek voltak a piac reakciói. Három-négy hét kivárás után a piaci szereplők többsége megértően viszonyult a történtekhez. Látva, hogy a társaság zavartalanul működik tovább, voltak, akik segítettek is. Mások, kihasználva a közel húszmilliárdos bevételű vetélytárs első számú vezetőjének elvesztését – a rendkívül jó kapcsolatteremtő, távlati elképzelések sokaságával bíró Gyurós Tibor kvalitásait a szakma elismerése övezte – és a Synergon életében bekövetkezett rendkívüli helyzetet, megpróbáltak minél több szakembert elszipkázni. Beindult az embervadászat: „Csődbe fog menni, most gyere el” – győzködték a kiszemelteket.

Egymást követő krízisek
„Amúgy is nehezített volt a pálya. A 2000-es évre való átállás miatt 2001-ben mélyrepülésben volt az IT-piac, a cégek kiköltekeztek. Elkerülhetetlenné vált a költségek csökkentése és a leépítés. Ráadásként nehezítette a helyzetet cégtársam, Szalóczy Zsolt adóhivatali ügye, ami talán még a repülőgép-szerencsétlenségnél is jobban megtépázta a Synergon hírnevét. Mindennek következtében, némi kivárás után, mintegy 370 főre apadt a dolgozók száma” – idézi fel az egymást erősítő krízisek hatását Czakó Ferenc.
Bármilyen paradox, minden válságos helyzetnek vannak pozitív oldalai. „Egyértelműen bölcsebb lettem. Sok oldalról kaptam támogatást, olyan konstruktív erőket láttam felszabadulni, amelyekre nem számítottam. Addig a Synergon nagyon inspiráló, gyorsan növekvő, szakmailag és munkahelyként is kiváló cég volt. Ám ki kellett mondani: nem tudunk tovább növekedni, sokaktól el kell búcsúzni. Ekkor jött a baleset. Ennek ellenére éreztem: nagyon sokan akartak és tudtak tenni, mást és többet is, mint addig” – mondja.
Arra a kérdésre, mi bizonyult a szerencsétlenség után a legnehezebbnek, a tragédia mentális hatását említi. Őt is meglepte, mennyire befészkelődött a munkatársak lelkébe a „balsors-érzés”. Annak ellenére, hogy a tőzsdei bevezetés után stabil lábakon állt a vállalat, a belső pesszimizmus elleni küzdelem másfél-két évig tartott. „Nagyon sokat tettünk ennek érdekében. Minden részleg vezetője többször beszélt a beosztottjaival, különböző tréningeket szerveztünk. A tragédiát mégis sokan emblematikusnak tekintették, nehezen tudtak felszabadulni a lelki nyomás alól.”
De volt más is. Első számú vezetőként szembesülnie kellett azzal, hogy a folyamatok egy része nem kellően dokumentált, ezért nem is követhető. – „Egyes esetekben nagyon sok energiám ment el arra, hogy kibogozzam, mi hangozhatott el elődöm és annak tárgyalópartnerei között. Ebből születtek konfliktusok is, mert nem voltak nyomok, kapaszkodók, amelyekre támaszkodhattam volna.”
A 2001. július végi, rendkívüli közgyűlés után Czakó Ferenc lett a Synergon elnök-vezérigazgatója, helyettesévé Száray Lóránt lépett elő. Czakó – bár élvezte minden fél bizalmát, és ez nagy energiát adott az előtte tornyosuló óriási feladatok elvégzéséhez – tudta, átmeneti korszakról van szó. Az újabb átrendeződés másfél évvel később következett be: 2003. február 1. után már a Synergon elnökeként dolgozott, a vezérigazgatói teendőket Száray vette át. Időközben, 2002-től mind kedvezőbbé vált a piaci helyzet, és ez lehetőséget adott a gazdaság sok területén széles portfólióval tevékenykedő vállalat kreatív energiáinak újbóli, eredményes mozgósítására.

Távoznak az alapítók
A távozásához vezető ellenséges kivásárlás 2005-ben vette kezdetét. A megváltozott tulajdonosi arányok miatt patthelyzet alakult ki, a májusi közgyűlés az igazgatóság megválasztása nélkül zárult. A bénultság 2006 augusztusáig tartott, amikor a két cégalapító, Czakó Ferenc és Szalóczy Zsolt végül megvált a tulajdonában lévő részvényektől. „Az Optotrans Bt.-vel 1990-ben garázscégként kezdtük, majd létrehoztuk a Synergont. Tizenhat év eredményes működése állt mögöttünk” – von mérleget Czakó.
Az egykori synergonosok többsége itthon dolgozik,, a gazdasági élet különböző területein. Két-három évente találkoznak is, a sok siker, a közös múlt örökre összefűzi őket. „Csodálatos időszak volt, sokat tanultam, fejlődtem, és ezzel mások is így voltak. A Synergon korát megelőző szervezettséggel és fejlettséggel rendelkezett, ami utólag, más munkahelyen dolgozva szinte mindenki számára egyértelművé vált. Mindannyian pozitívan, kellemes érzésekkel gondolunk vissza azokra az évekre. Jó érzés volt egy sikeres, fejlődő, kreatív energiákat mozgósítani képes, kivételesen jó hangulatú cégnél dolgozni” – fogalmaz a cég egykori elnöke.
Elkezdődött a felszámolás
Az időközben feldarabolt és kiürített vállalat végelszámolása 2015 decemberében kezdődött el, a felszámolás folyamata jelenleg is tart. A 2006 óta tanácsadóként tevékenykedő Czakó Ferenc úgy fogalmaz:” A Synergon számtalan nagy krízist túlélt, kedvező pénzügyi és szakmai potenciállal rendelkezett. Ezért különösen sajnálatos, hogy a vesztét kisebb válságok okozták. A hazai, sőt a régiós piacon ma is nagy szükség lenne olyan nagyobb méretű, szakmai kompetenciákra támaszkodó hazai tulajdonú cégre, amely képes jelentős feladatok ellátására.” A Synergon ilyen volt.
Csémi Klára

Névjegy:
Czakó Ferenc (1963)
A Synergon egykori elnök-vezérigazgatója. Pályáját tanársegédként és kutatóként kezdte az ELTE-n, ahol 1987-ben fizika és biofizika szakon végzett. Három évvel később Szalóczy Zsolttal megalapította az Optotrans Bt.-t. A később kft.-ként, majd rt.-ként működő társaság 1997 szeptemberében egyesült a Rolitron Rt.-vel – így jött létre a Synergon Informatika Rt. A társaság elnök-vezérigazgatói tisztét 2001-ben vette át elődje, Gyurós Tibor tragikus halálát követően, az Nyrt. elnöki teendőit 2005-ig látta el. 2007-2010 között a Delta Informatika Zrt. igazgatóságának tagja, 2005 óta saját vállalkozásában, az RCX Tanácsadó Kft-ben dolgozik, tanácsadóként. Nős, négy gyermek édesapja.