Impulzív vezetői stílus, két eltérő cégcsoport eltérő irányítása, bridzs és tenisz – dr. Homonnay Gézára, a Gamax és a Pannon-Work meghatározó tulajdonosára ez a néhány elem a leginkább jellemző. Versengő típus, nem szeret veszíteni. A gyors döntéseket a bridzsből hozta át a cégvezetésbe, a tenisz viszont a fizikai állóképesség megőrzéséhez, a stressz-oldáshoz kiváló. Márpedig két cégcsoport, sok-sok vállalkozás irányítása normális körülmények között is stresszel jár. De adódnak nem normális helyzetek is…
A Pannon-Work Zrt. (PW) bekerült a BÉT kiadványába, amelyben 50 olyan vállalatot mutatnak be, amelyek rövid időn belül akár tőzsdére is mehetnének. Homonnay Géza elismeri, legyezte hiúságát ez a kiemelés, meg a kapcsolódó programok is hasznosak voltak, ám most mégis úgy látja, egyelőre nem aktuális e lépés. Osztottak, szoroztak, s rájöttek, nem ez a Pannon-Work Zrt. pályája.
A nélkülözhetetlen ember
„Miért ne? – mondtuk először, amikor felmerült ez az ötlet, de aztán megfordítottuk: miért igen? Ha el akarnánk adni a céget – azaz exitet végrehajtani –, nem nézne ki jól, hogy a részvények tőzsdére mennek, mi meg lelépünk. Ez bizalmatlanságot szülne. A másik opció az lenne, hogy a tőzsdei megjelenéssel tőkét vonunk be a társaságba. Ez jól hangzik, de jött a következő kérdés: és mit csinálnánk ezzel a forrással? Akarunk látványosan terjeszkedni? Itthon erre már nincs hely, külföldre meg nem mennénk. 60 éves vagyok. Kell nekem egy 5-10 éves régiós terjeszkedési programba belekezdeni, miközben most egész jól elvagyok? Nem hiszek abban, hogy távolból jól lehetne irányítani egy céget. Arról nem beszélve, hogy ha mégis tőkére lenne szükségünk, vonzónak látszik az MNB kötvényprogramja is. Ez lényegében a tőzsde konkurenciája lett, hiszen ha kibocsátanánk kötvényeket, azt felvásárolnák, ezzel mi pénzhez jutnánk. Szóval egyelőre nemet mondunk. Maradunk a szerves növekedésnél, azt pedig tudjuk finanszírozni…”
Homonnay Géza két cégcsoport meghatározó tulajdonosa. A PW olyan, mint egy multi, hasonló szervezeti felépítéssel, vezérigazgatóval, igazgatósággal, a szakmai munkára megfelelő osztályokkal – marketing, pénzügy, HR, sales, oktatás, jog stb. –, a Gamax Kft-nél (és az idetartozó cégeknél) semmi ilyen nincs. Az előbbinél Homonnay Géza „csak” az igazgatóság elnöke, az utóbbinál az ügyvezető. Itt minden rajta múlik. Ő az, aki átlátja a folyamatokat. Nélkülözhetetlen ember. „Tudom, hogy ez rosszul hangzik, már próbáltam is tenni ellene. Öt éve kiválasztottam az utódomat, egyelőre helyettesnek, neki adnám át a vezetést. Betanult, aztán elment szülni. Most szeptemberben visszajön, s kezdődik az újratervezés. Korábban is voltak próbálkozásaim, de kudarccal végződtek. Nem találtam meg azt a jelöltet, akiben maximálisan megbíztam volna. Vagy túlságosan bürokratikusnak éreztem, vagy az empátiát hiányoltam. A PW-ben nincs ilyen gond: jól szervezett, jól strukturált. Egy olyan hajó, amit vízre bocsátottuk, irányba állítottunk, s ettől kezdve megy a maga útján. A kapitány akár aludhat is, a hajó siklik a megjelölt pályán. A Gamax felborulna nélkülem. Ez a 40-50 fős szervezet még kellően kicsi ahhoz, hogy átlássam, rugalmas és olcsón működik. Ez áll a lelkemhez közelebb, hiszen 30 éve az egyik alapítója voltam. A PW-ben hiába vagyok az az igazgatóság elnöke, nem mindent tudok átverni, mert a 200 fős szervezet ellenáll. A Gamaxnál csak egy dolgot nem tudok elintézni: azt, hogy a parkolási rendet betartsák kollégáim. Hiába szabjuk meg, hogy ki hova állhat, kinek van helye, kinek nincs, mindenki mindenhova beáll. Viszonylag nagyhatalmú vezetője vagyok a cégnek, de ez meghaladta képességeimet. 30 helyünk van, 35 autó. Beletörődtem az így kialakuló káoszba. Szerencsére, az én helyemre nem áll senki…”
A rémálom-tender
A PW-t 2010-ben vették meg a Gamax tulajdonosai, Homonnay Géza 55 százalékos többségi tulajdonos lett. „Én azóta is aktívan dolgozom benne. A napi munkába nem szólok bele, de a nagyobb döntésekben részt veszek. Fontos, hogy tudjam, miként működik, mi történik a cégben.” A vásárlás legfőbb indítéka az volt, hogy akkoriban a Gamaxban is nagyon beindult a munkaerő-kölcsönzés. Kezdetben tartották az eredeti célt, alapvetően informatikusokkal, s egyéb diplomás munkaerővel foglalkoztak, ez így volt egészen 2008-ig, ám akkor meghívták őket is a GE egy nagy tenderére, amely fizikai dolgozók kölcsönzésére vonatkozott. És megnyerték. Nagyon nem örültek e győzelemnek.
„Rémálom ez a történet. Fejetlenül, felkészületlenül adtunk ajánlatot, nem tudtuk, hogy itt mások a szabályok, mint a korábbi tendernél, ahol informatikusokat közvetítettünk. Nem tudtuk, hogy a szabadságot, a betegséget, az ünnepet nekünk kell fizetni, ezért rendkívül alacsony áron, rossz ajánlatot adtunk. Ledolgozott óraalapon fizettek, mi pedig havibér-alappal számoltunk. Nem meglepő, hogy simán megnyertük a tendert. A nagy tárgyaláson két cseh és négy lengyel vezetővel ültem szemben. Akkor derült ki, hogy tévedtünk. Kellemetlen volt, de nyeltem egyet, és aláírtam a szerződést. Akkor már nem lehetett visszalépni. Óriási szerencsénkre 2-3 hónappal később 5 százalékkal csökkentették a tb-járulékot, amit nem adtunk tovább, így legalább 0 szaldósra kihoztuk az ügyletet. Aztán 1-2 évvel később már újra tárgyalhattuk a feltételeket. A csúcson 3400 emberünk volt a GE-nél. Ekkor mondtam, hogy rendet kell tennünk, s ezt az üzletágat el kell különíteni a többi megbízástól. Azt találtam ki, hogy kettévágom a céget, egyik marad a Gamax Informatika, a másik meg Gamax Kölcsönzés lesz.”
Telefon december 23-án, este 8-kor
Erre aztán nem került sor. Homonnay Gézát megkereste egy cégeladásokkal, vásárlásokkal foglalkozó cég, mondván, eladó a PW. Soha jobbkor nem jöhetett volna ez az ajánlat, így az ügylet viszonylag gyorsan megköttetett. Mivel a PW korábban is egy nagy munkaerő-kölcsönző volt, adódott a megoldás, oda át kell helyezni a Gamaxtól ezt az üzletágat. Ez így volt ésszerű, gazdaságos.
„A GE nem fogadta el ezt a változást, ezért egészen tavalyelőttig nem járultak hozzá a változáshoz. A Dun & Bradstreet pontszámát nézték, amely azt mutatja, hogy 100 cégből várhatóan hány megy előbb tönkre, mint az adott cég. Ez a Gamaxnál 95 volt, a Pannonworknél 10. Később ez változott, s mindkét cég 85. lett a listán, de ez nem segített. Aztán amikor két éve eladták a GE bennünket érintő üzletágait is, akkor változott a helyzet. A lighting üzletág a Tungsramé lett, ott azonnal a PW-vel kötötték meg a szerződést, az ózdi részleg az ABB-hez került, de még maradt a régi felállás, a GE-nek küldtük a számlát. Az ABB volt a partnerünk, de a GE fizetett. Furcsa volt, de működött. 2018. december 23-án este 8-kor csöngött a telefonom. Éppen feldíszítettük a karácsonyfát, ünnepi hangulatba kerültünk. A telefonáló, egy lengyel nő, azt mondta, ő az Asea Brown Boveri (ABB) beszerzője, és 2019. január 1-től velük kell megállapodni az árakról, de a számla a GE-nek megy. Mondtam, jó. Azt javasolta, maradjon minden a régiben. Jó, válaszoltam. Megköszönte, elköszönt. Ez egy egyéves szerződés letárgyalása volt. 18 mp-t beszéltünk. 2019-ben már december 20-án felhívtak, hogy maradjon minden a régiben. Jó, válaszoltam ismét. Ám a másik szállítójukkal nem tudtak megállapodni, azt kérték, vegyük át a másik 100 embert is. Jó, mondtam megint. Elköszöntünk. Percalapú számlázásnál e két telefonhívás ingyenes lett volna…”
Gyors egyesülés
Vajon miért adták el a Pannon-Work-t, amikor jól működött? Ezt Homonnay Géza is megerősíti. Talán azért, mert sok tulajdonosa volt – 6 nagy és sok kicsi – és megijedtek a válságtól. 2010-ben már látszott, a válság tovább terjed. Emiatt lehettek súrlódások az akkor már 20 éve együttdolgozó nagy tulajdonosok között. Közülük egyébként 4 az új tulajdonosnál is maradt, aztán lassan lemorzsolódtak. Már csak ketten vannak, de ők most is fontosak, s meghatározóak voltak a PW működtetésében mindvégig.
Az átállás kezdetben simán lezajlott. Az új tulajdonosok nem csináltak semmit, hagyták, működjön úgy a cég, ahogy korábban. Csakhogy 2012-ben a válság tényleg elérte az ágazatot – 20 százalékkal csökkent a munkaerő-kölcsönzői piac, a PW-nél viszont a Nokia bezárása miatt úgy 25 százalékkal –, akkor kezdődtek a bajok. „Nem ismertük fel időben, hogy emiatt költséget kell csökkenteni. A fix kiadások megmaradtak, a bevétek csökkentek, nagyon csúnya veszteség lett a vége. 2013 őszén csináltunk egy reorganizációt, elküldtünk néhány felsővezetőt, átszerveztük a céget. Rendeződtek a sorok, erre építkezve megy most megint jól a PW-nek. Annyira, hogy a PW-cégcsoport 18 milliárdos árbevétele felülmúlja a Gamax-csoport 16 milliárdját.”
De ebből nem csinál hiúsági kérdést Homonnay Géza. Már csak azért sem, mert itt 55 százalék a tulajdonrésze, míg a Gamaxnál 46 százalék. De ez is meghatározó részesedés. Közben a Gamax 12 cégalapítója lassan „elfogyott”, ma már csak öten jegyzik a vállalkozást „Semmi rendkívüli nem történt, az élethelyzetek változtak meg. Van, aki tartósan külföldön él, más meg nyugdíjba ment… Csak egy esetben volt kellemetlen a megválás: még a kezdeti időszakban, egy lopás miatt. Az itt maradt tulajdonosok dolgoznak tovább, a cégvezetést rám bízzák. Évente egyszer közgyűlésen beszámolok, megbeszéljük a jövőt, az esetleges osztalékot, és utána hagynak dolgozni. Szerencsére teljes a bizalom köztünk.”
„Versenyző típus vagyok”
És ez így megy lassan 30 éve. Homonnay Géza villamosmérnök, kiváló matematikai háttérrel. Botcsinálta menedzser – így jellemzi önmagát, de rögtön hozzáteszi: esze ágában sincs menedzsertanfolyamon képeznie magát. A „józanész” alapján vezette idáig a cégeket, így fogja ezután is. Sok kisebb vállalatnál is ő az ügyvezető, így alakult. Csak akkor voltak gondjai, amikor a Gamax például 30 főről 40 fölé nőtt. Akkor észrevette, az információ-áramlás nem működik a régi, közvetlen módon, középvezetőket kellett beállítani. Úgy látja, a cégek jó része ezen a váltáson akad el, több mint 30 alkalmazottnál már másként kell irányítani. Ő ezt figyelembe véve rendezte a sorokat. Az impulzív, közvetlen vezetési stílus azonban maradt.
S maradt az ügyvezető-tulajdonos nagyon intenzív sportélete is. A budapesti Feneketlen tónál lévő teniszpályákat saját cége, a Tenyeres Kft üzemelteti, s ez az MTK versenytenisz szakosztályának is a bázisa. „Az ország legjobb teniszezői vannak nálunk, s remek üzleti klub is alakult. Vizy E. Szilveszter, az ismert agytudós, az MTA volt alelnöke is idejár, azt mondta, a tenisz a legjobb stressz-levezető sport. Napi egy óra ütögetéssel a stressz kezelhető. Én azonban inkább pontokra játszom. Versenyző típus vagyok. Ez a teniszben nem annyira erős, mint a bridzsben. Ott nagyon nyerni akarok.” Homonnay Géza a Magyar Bridzsszövetség elnöke, a magyar bridzsválogatott tagja. Cégvezetőként jól hasznosítja, hogy a bridzselés folyamatos döntésekből áll. Gyorsan, átlátva a játék lehetséges kimenetelét. Örül, hogy az utóbbi években gomba módra szaporodnak a bridzsklubok az országban. „Nemrégiben a horvát bridzsszövetség átküldött egy statisztikát, mely szerint a bridzselők 7 évvel élnek tovább, mint a nem bridzselők. A bridzs az idősek időtöltése lett. Életcélt ad, karban tartja az agyat. A szocializmusban burzsoá tevékenységnek számított, így nem voltak ilyen klubok. A versenybridzs viszont létezhetett, így mindenki versenyezni akart. Ezzel ugyanis külföldre is lehetett utazni. Akkor 1500-1600 tagja volt a szövetségnek, most 600.” A kudarcok közé sorolja az elnök, hogy az iskolákban nem sikerült bevezetni ezt a sportot. „Lengyelországban, Hollandiában ez iskolai tantárgy, itt sok próbálkozás után se jutottunk semmire. Délutáni szakkör még lehetne, de nincsenek oktatók. Állítólag a Testnevelési Egyetem indít egy bridzsoktató képzést. De ki fog ide jelentkezni? Magánoktatásban 5 ezer forint az oktatók órabére, az iskoláknak nincs erre pénze. 6 éve vagyok elnök, s nem tudok utánpótlást nevelni a bridzsnek. Ez zavar.”
S hogy mi lesz a két cégcsoport jövője? „Maradok botcsinálta vezető. Ez idáig bevált. Energiám van, szeretem ezt csinálni, de egy 60 éves emberrel történhetnek dolgok. Erre készülni kell. Remélem, ősztől visszatér a kiszemelt vezető, s neki lesznek elképzelései. Ez akár a vezetői stílust is megváltoztathatja. Az impulzív, spontán, empatikus vezetés ugyanis nagyon személyhez, személyiséghez kötődik. Egy új főnök mást preferálhat.”
Kocsi Ilona
