A „B” tervből végül „A” terv lett a rendszerváltás sodrában. Heimann Zoltán borosgazda elmeséli, hogyan.
„A rendszerváltás sodrával mi is belesodródtunk a borászati vállalkozásunkba. Nem erre készültem, de ide jutottam, és utólag visszafele nézve talán jó is ez így. A nyolcvanas évek elején az akkor még Marx nevét viselő Közgázra jártam, és Rajkos szakkollégista lévén én is részese lehettem az akkori útkereső, forrongó egyetemi közéletnek. Nagyjából ekkorra fáradt ki a rendszer folyamatos reformálásának illúziója, és kinyílt a világ. Milyen szép kép, amikor a kollégiumi Bibó emlékesten alig férünk be mi, diákok a rendezvényre, mert egyszerre ott tülekednek a budapesti szamizdatos értelmiségiek és a belügyes elvtársak is. Persze utóbbiak próbálták álcázni magukat” – emlékszik vissza Heimann Zoltán borosgazda.
Irány a maszek világ
„Első munkahelyem a MONIMPEX-nél volt. Bonyolító-üzletkötőként az akkori állami monopólium rendszerében a központi pincegazdaságba összegyűjtött borokból készült különféle márkájú borok tengerentúli exportját szerveztem, majd irányítottam. Itt ért a rendszerváltás. Ezt a vállalatot is a tűzhöz közel állók inkább széthordták, mintsem az értékeket, lehetőségeket megtartva és az ott dolgozók összefogásával tovább vitték volna. Ebben én nem akartam részt venni, így különféle, akkor induló vállalkozásokba kerültem. A dobozos gyümölcslevek forgalmazásától a szabadtéri gyermekjátékokig, a bélsártartó ragasztóanyagától kisteherautók lízingeléséig szinte mindennel foglalkoztam, amivel megbíztak. Ezek a vadkapitalizmus évei voltak. Fogalma sem volt a politikának, sem a gazdasági szakembereknek, hát még nekem, hogy pontosan mit is kellene csinálni, hogyan is működik ez a nagybetűs Piac.”
„Amikor mindenki elindult körülöttünk a „maszek” világ felé, mi is úgy gondoltuk Ágival, a feleségemmel, hogy mi is belevágunk. Háttérként ott volt az akkor még kicsinyke, 0,6 hektáros szekszárdi családi szőlőbirtok. Erre alapítottuk meg tízezer forinttal 1991-ben, a rendszerváltás utáni idők „hurrá optimizmusával” a Heimann Kereskedelmi és Szolgáltató Bt-t, és letöltöttük az első kétezer palack borunkat. Ezt a vállalkozást akkor még édesapám irányította, aki friss nyugdíjasként kicsit légüres térbe került, és részben az ő energiáinak a „lekötését” is céloztuk vele. Próbáltam én segítségeket hozni, akik tanácsaikkal a fejlődést segítették volna, de apu mindenkit megevett késsel-villával. Nem tudott velük kijönni, nem fogadta el a tanácsaikat. Így kezdetben nehezen indulhatott meg a fejlődés…De neki elfoglaltság volt, nekem pedig a szőlővel való foglalatoskodás, a bor készítése igen közel állt a szívemhez, ott maradt hátországként az akkor induló más irányú karrieremnek.”
Vissza a gyökerekhez
Az évek során szinte minden megtakarításukat a birtokba invesztálták, azt folyamatosan fejlesztették. Ági először a cég könyvelését vette át a mamától, aki igen sajátságos szemlélettel és leginkább kockás füzetbe végezte azt addig. Aztán elvégezte Budafokon a borász iskolát, átvette a borászatot, 2002-ben levezényelte az első szüretét, és három év alatt saját lábára állt.
„Én meg a rendszerváltás után pár évig szinte évenként munkahelyet váltottam, 1993-99 között a Béres Rt-nél voltam vezérigazgató, majd két év a Bábolna élén, aztán a politika közbe szólt. Három év sodródás a luxus porcelántól a kubai szivarokon át a gyomorkeserűig, de egyik helyen sem tudtam beágyazódni. Utólag belátom, nem ez volt az én világom…Visszakerültem Szekszárdra. 2004-től az egyik bank helyi igazgatója lettem.”
2009-ben a pénzpiaci válság következményei a szekszárdi bankfiókot is elérték. Ekkor Heimann Zoltán is nagy döntést hozott. Váltott, és ettől kezdve már közös erővel csak a családi borászat fejlesztésére, működtetésére fókuszál.
„Visszaérkeztem a gyökerekhez, a Heimann-család borász generációja kilencedik tagjaként visszatértem a „paraszti-polgári” léthez. A folyamatos váltások, röpködések korszaka lezárult. A rendszerváltáskor meghozott döntésem, a kis borászati betéti társaság megalapítására visszanézve meghatározta a sorsom alakulását. Mindig ott volt a háttérben az a „B”terv, ami szinte észrevétlenül, de mégis tudatosan „A” tervvé, a családunk szilárd alapkövévé vált. Ha most számvetést csinálok, akkor sikeres és boldog embernek mondhatom magam. A jó borunk által sok értékes kapcsolatot építhettünk fel, az igazi tőkém a harmonikus, békés családi lét a vállalkozásban is. Jó emberek, minőségi tárgyak, rend és kultúra közepette élve és dolgozva értéket – minőségi borokat – adunk az embereknek.”
Skonda Mária
