"Az eredményeknek nincs már nagy hírértéke"

"Az eredményeknek nincs már nagy hírértéke"

Ha beköszönt a tavasz, az egri Bolyki-völgyben nem csak a bor folyik majd. Bolyki János borász olyan finomra hangolta a zene és a bor kapcsolatát, hogy ma már szinte természetes, hogy a tíz méteres riolittufa sziklatömbök között kezdődik az országos fesztiválszezon.

Bolyki János bőripari szakon végzett a Könnyűipari Műszaki Főiskolán, de az iparág áldatlan állapota miatt 1998-ban mégis úgy döntött, inkább szőlőt telepít. Húsz évvel ezelőtt, huszonéves fejjel ez gyerekjátéknak tűnt. Miután megkapta szüleitől azt a sok-sok területet, amihez nagyszülei révén, kárpótlásként jutott a család, gyorsan számolni kezdett. Végül arra jutott, jó üzlet lesz szőlőtelepítésbe vágni. Elméletben már tudta, mennyi hasznot hoznának majd a tőkék, ha termőre fordulnak, ezért azt gondolta, szüret után semmi más dolga nem lesz, mint, hogy október végén elmenjen Franciaországba snowbordozni, majd márciusban visszajöjjön metszeni.
A valóság másként alakult: 2002-ben termett először az ültetvény, de sem addig, sem azóta nem hódeszkázott négy hónapig az Alpokban Jani – így hívja mindenki – aki, mire szőleje lett, kedvet kapott a borászkodáshoz is. 2010 volt az első év, amikor a Bolyki-pince kapacitása lehetővé tette, hogy mind az összes szőlőt feldolgozza, amit csak megtermelt.

„Mindennel kiegyeztem volna”

„Ha tíz évvel ezelőtt írásban ígéretet kaptam volna arra, hogy hatvan éves koromra elérem mindazt, amivel most rendelkezem, gondolkodás nélkül elfogadom az ajánlatot. Mindennel kiegyeztem volna. Ha tudom, hogy ide vezet az utam, nem lettek volna hullámvölgyeim, nem gondolkodtam volna el többször is azon, hogy tényleg küzdenem kell-e, tényleg ezt kell-e csinálnom, bele kell-e szakadni a munkába? Ha előre láttam volna a jövőmet, a mélypontokon azt mondtam volna magamnak: csináljuk, mert meglesz az eredménye! Elsőgenerációs borászként nem örököltem kész birtokot, rengeteg hitel, valamint pályázat segítségével vágtam bele a szőlőtelepítésbe, majd a technológiai fejlesztésbe, hogy borászkodhassak. Sokszor bele se mertem gondolni mi lesz, mert nem tudtam, hogyan fizetem vissza a hiteleimet. Előfordult az is, hogy nem tudtam tankolni a barna Wartburgomba, ezért kénytelen voltam biciklivel járni a dűlőket, vagy épp a szüleimnél ettem, hogy ne haljak éhen. Aztán mindig történt valami, ami megoldást kínált. Jött valaki, és vett tíz karton bort, és így ki tudtam fizetni a tartozásomat, vagy fizetést tudtam adni az akkor még egyetlen kollégámnak” – emlékszik vissza a nehéz, sokszor kilátástalan időszakokra Bolyki János, aki idén lesz 45 éves. Bár az egri borászt, bevallása szerint, soha nem foglalkoztatta a kora, ennek ellenére örülne, ha még ugyanennyi évet kapna, mert ez azt jelentené, hogy még negyvenötször készíthetne bort. Jelenleg 14 évjárat van mögötte, ami véleménye szerint nagyon kevés ahhoz, hogy az ember elkészítse élete borát.

Mindig jött segítség

Hogy a nehéz időszakokban mi tartotta a lelket a huszonéves, kezdő szőlész, majd borász Bolyki Jánosban? Az egri borvidéken számos jó példát látott maga körül. Azt tapasztalta, lehet ezt jól is csinálni, és valahogy mindig szerencséje volt. Amikor már nagyon nem ment, nagyon nagy volt a baj, mindig jött egy kis segítség. Ilyen volt a Bortársaság, amely 2006-tól mindig vett tőle annyi bort, ami elég volt ahhoz, hogy a pénzügyi hézagokat betömhesse.
Természetesen a sikert nem lehet csak a szerencsére bízni. Kellett hozzá Jani életének első bikavére, ami Bordeux-ban azonnal ezüstérmes lett. A 2003-as évjáratú vörösborból tízezer palack készült, amiből három év múlva, a franciaországi debütálás idejére már alig háromezer üveggel maradt. A siker nagy volt és hangos, de a kis mennyiség miatt anyagilag nagy jelentősége nem volt a díjazott bornak. A borász most már azt is bevallja, hogy a hírnevet hozó bort ráadásul olcsón is adta, mert akkor még nem volt tisztában a pontos értékével. Az ezüstérmes bikavér népszerűségét végül sikerült pénzre váltani: Bolyki János ennek köszönheti stabil pozícióját és a pincéjébe vetett hitet. A szakma és a fogyasztók is elhitték, hogy egy egri pincészetben nem csak jó vörösbor, hanem kiváló Kirányleányka, vagy Cabernet Franc is készülhet.

„Azt hitték, ufó szállt le az udvaron”

Sokszor még a szerencse és a jó bor sem elég ahhoz, hogy egy borász átlendüljön a nehéz helyzeteken. Bizonyos esetekben szükség van humorra és optimizmusra is. „2007 a katasztrófák éve volt. Augusztus elején egy 11 hektáros ültetvényemet verte el úgy a jég, hogy csak azok a fürtök úszták meg épségben, amelyek a karó vagy az oszlop mögé estek. Az elemi csapás után mindössze 45-50 mázsa szőlőt szüreteltünk onnan, ahol optimális esetben 600 mázsa terem. Ugyanebben az évben történt, hogy kitettünk a pincéből az udvarra egy ideiglenes tartályba 378 hektoliter bort. És éppen ekkor szakadt le a pince fölött lévő hegyoldal. Ráadásul kétszer egymás után. Az egy-két tonnás sziklatömbök egyenesen a teli tartályra estek, a benne lévő 37 ezer 800 liter bor pedig az árkokon keresztül lefolyt a völgybe. Nem sokkal később leszakadt az udvaron most is látható két óriási szikla. Ezek teljesen maguk alá temették az akkorra már üres tartályt, aminek a kő alól csak a fém pereme látszott ki. A vendégek sokáig azt hitték, ufó szállt le az udvaron... A történteket nem volt egyszerű megélni. Kétségbeesés helyett próbáltam a katasztrófa jó oldalát nézni, és azzal vigasztaltam magam, hogy legalább nem kellett a kárba veszett borhoz palackot meg dugót venni, és nem volt vele értékesítési probléma. Valójában nem is a bort sajnáltam, hanem azt a munkát és verejtéket, ami ahhoz kellett, hogy szőlőnk, majd borunk legyen.”

A Bolyki pincészet az évek során nem csak a boraival, hanem egyedi stílusával, hangvételével is felhívta magára a figyelmet.
„A borfogyasztásból és a hozzánk érkező látogatószámból arra következtetek, hogy sokaknak szimpatikus az a fiatalos, lendületes hangvétel, amit a kommunikációnkban használunk. Ám az is igaz, hogy ez a laza, játékos stílus a leírásokban, a címkéken, vagy a borokhoz kapcsolódó történetekben, egyben megosztó is. Például a szüleim sem tudnak vele azonosulni, nem értik, de elfogadják. Bármennyire egyedi, és marketing szempontból sikeres is a hangvételünk, ebből a vonalból engedni kell, már csak az életkorom miatt is. Ahogyan a kommunikációban váltunk, úgy az elkövetkező öt évben a fejlesztéseknek köszönhetően a borokban is szeretnénk majd egy kicsit jobban elmélyülni. Sok ötletem van, amit szeretnék megvalósítani, mert ezek az új feladatok és az elért sikerek visznek előre. Az már nem igazán hoz lázba, hogy még több palack bort készítsek, inkább azok az apróbb finomságok izgatnak, melyekre eddig nem volt lehetőség. Ilyen például megkeresni a dűlőkben rejlő lehetőségeket vagy azzal kísérletezni, hogy melyik hordó használata hogyan befolyásolja a bor minőségét. De ugyanígy fontos annak a négyhektáros tölgyerdőnek a telepítése, amit édesapámmal együtt végzünk azért, hogy majd az unokámnak legyen miből hordót készíteni.”

Borászat mellett rendezvényszervezés

Amíg Bolyki Jánossal beszélgettünk, arra a megállapításra jutottam, bizony jó bornak is kell a cégér. Még a kiváló borokra is igaz, hogy könnyebben megtalálják a fogyasztók, ha valóban jó és egyedi marketinggel népszerűsítik. Bár a parkosított riolittufa kőbányában kialakított Bolyki-völgyben megrendezett zenei fesztiválok elsősorban nem a Bolyki-borokat hivatottak népszerűsíteni, tény, hogy egy-egy FesztEger alkalmával a nyári melegben több rosé fogy, mint sör.
„Korábban sokat ábrándoztam arról, mit is lehetne csinálni ebben a nagy udvarban. Sokáig csak annyi lehetőséget láttam ebben, hogy ez egy jól zárható rész, ahol a palackokat, tartályokat el lehet helyezni. Mára pedig egy nagy fesztiváltér lett, ahol az alagutakat már a rendezvényekhez alakítottuk ki. Egy 2011-ben, sérült emberek javára megrendezett jótékonysági nap adta az ötletet, hogy a borászat mellett rendezvényszervezéssel is foglalkozzunk. Az esemény olyan sikeres volt, hogy még abban az évben szerveztünk egy koncertet, ami már a szórakoztatást szolgálta. A 2013-as év volt a legsűrűbb, akkor 14 rendezvényünk volt, a szimfonikus estektől a felolvasásig, sok mindenbe belekóstoltunk. Ezzel párhuzamosan pedig belevágtunk az esküvőszervezésbe is, ami mára több más rendezvényünket is kiszorította. Nem titok, hogy mindebbe azért kezdtünk bele, mert a stabilitás érdekében célszerű több lábon állni. De az sem titok, hogy a rendezvényeink egyúttal kiváló reklámot biztosítanak a borainknak. Étteremtulajdonos ismerőseim említették, hogy akik jártak már nálunk, szívesen választották náluk is a borlapról a Bolyki-borokat. Persze, továbbra is a borászat a szíve és a lelke a vállalkozásnak. Minden erre épül, ha ez nem működne, a többi, kiegészítő tevékenységet sem tudnánk csinálni, nem épülhettek volna meg azok a kiszolgálóterek, amelyek a rendezvényekhez kellenek.”

„A borkészítésben minden döntés az enyém”

Az elmúlt években Bolyki János és a borai is számos elismerést zsebeltek már be. Nem csak Egerben és idehaza, hanem nemzetközileg is jegyzik a borászok és a borfogyasztók. De, hogy az alkotó vagy a produktum sikere-e a fontosabb, a borász nem tud, vagy talán nem is szeretne különbséget tenni. „Mindkettő fontos, de egyikkel sem szoktam kérkedni. A sikerek ahhoz kellenek, hogy anyagi, szellemi és lelki muníciót adjanak a további elképzeléseim valósításához. Habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a boraimat utoljára 2015-ben neveztem be hazai vagy nemzetközi versenyre, mert úgy tapasztalom, hogy az eredményeknek nincs már nagy hírértéke. Sem a fogyasztók megítélését, sem a sajtó érdeklődését nem befolyásolja egy-egy borverseny eredménye. Amikor három évvel ezelőtt hat érmet nyertem Bordeux-ban, egy nyúlfarknyi cikk sem jelent meg arról, hogy a világ legnagyobb borversenyéről kér arany-, két ezüst- és két bronzérmet hoztam el.”

Talán valóban nagy most a csend a Bolyki-pincészet háza táján, ennek ellenére Bolyki Jánost az eddig elért sikerei alapján sztárborászként tartják számon itthon. Jani talán az egyetlen, akinek ez nem tetszik. Jót is nevetett, amikor ezt megemlítem. „Jaj, ez borzasztó kifejezés, én még azt sem szeretem, ha egyik-másik kollégám főnöknek hív. Én nem vagyok se főnök, se sztárborász, én még borászként sem tartom magam kiforrott szakembernek. Minél régebb óta borászkodom, annál jobban látom, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ijesztő néha, hogy mi mindennel nem találkoztam, és hova kellene fejlődnöm. Nincs se szőlészem, se borászom. A borkészítésben minden döntés az enyém, a szőlőtermesztést is én irányítom, így bárhogy alakulnak a dolgok, csak magamra haragudhatok vagy magammal lehetek elégedett. Ez nem azért alakult így, mert bizalmatlan lennék, hanem azért, mert szeretem, amit csinálok, szeretem én kontrollálni a szőlészkedést és a borászkodást. Szeretném, ha minden olyan lenne, ahogy én azt jónak látom. Szerencsés vagyok, hogy most is ugyanaz a brigád műveli a szőlőmet, amelyik a kezdetekkor, 1998-ban. A pincében dolgozó alkalmazottak többsége is már legalább hat éve itt van nálam, szinte fél szavakból értik, mit szeretnék.”

Jani határozottsága és eltökéltsége a munka végeredményén, a borokon is érezhető: minden egyes palack bor az ő ízlését közvetíti. Amikor dönt, mindig abban bízik, a saját ízlése egyezik majd a fogyasztókéval. A megérzése eddig nem okozott csalódást.
Olyannyira nem, hogy évről évre erősödik a pincészet exportja is. Ezért döntöttek úgy, hogy csökkentik az évi húsz szortimentes borkínálatot, és a bikavérre fókuszálnak, mert talán a borvidék jól felépített és bevezetett brandje miatt ennek van a legnagyobb keletje külföldön. A Bolyki-pincéből Európa számos országába szállítanak bort. A legtöbb palackkal Angliát és Lengyelországot látják el, de jelen vannak Belgiumban, Svédországban, Norvégiában, Hollandiában, Szlovákiában és Csehországban is.
Kedvelt bor a Bolykié Tajvanon is, míg a kínai piacot most kóstolgatják… A kínaiak pedig a Jani borait.
Juhász Marianna

Életrajz
Bolyki János (44) borász, agrármérnök, 2003 óta készít borokat, és már az első Bikavére ezüstérmet kapott 2006-ban Bordeaux-ban, a Borok Olimpiáján. Azóta számos sikert ért el a világ legnagyobb borversenyén. Számos egyéb elismerés mellett elnyerte Az év fiatal borásza (2009), a Jövő ígérete (2011), az Év gasztroborásza (2012) címet, és kétszer jelölték az Év borásza címre. Nős, három gyermek édesapja, és 2011 óta a Feszt!Eger szervezője.

Juhász Mariann képe

Kérjük, mondja el a véleményét