Akasztják a hóhért

Akasztják a hóhért,
azaz interjú Kocsi Ilona főszerkesztővel
Főszerkesztők nem adnak, inkább készítenek interjút. Nem válaszolni, hanem kérdezni szoktak. Szakítsunk a szokásokkal! A most induló BOOM főszerkesztőjét, Kocsi Ilonát kérdezzük e vállalkozás hátteréről, motivációiról.
- Dara Péter: Új helyzet, ami rád vár. Vagy mégsem?
Kocsi Ilona: Új és nem új. Új annyiban, hogy vállalkozó lettem és vállalkozóként készítem ezt a lapot, melyet most az olvasó is remélhetőleg a kezében tart. Annyiban nem új, hogy életemben már nagyon sok lapot szerkesztettem. Új annyiban mégis, hogy saját kontóra, saját magam kockázatára kell ezt tennem. Így most sokkal nagyobb a kockázat, a bizonytalanság.
- Nem kérdezték, hogy normális vagy-e? A mai világban lapot indítani…?
Nem kérdezték. Mondták, hogy nem vagyok normális. Ebben is van igazság. A magyar sajtópiac telített. Rengeteg a lap, rengeteg a kudarc, zavaros a piac. Ám talán éppen ezért lehet még találni olyan kört, ahol kíváncsiak egy új emberi és üzleti lapra. Ami sztorizós, történeteket felvonultató, inspiratív.
- Van rá igény?
Azt gondolom, hogy a XXI. század a számítástechnika és a kreativitás korszaka lesz. Előbbi az élet minden területét áthatja, ám hogy miként alakul át az élet, az üzlet, az már az embereken múlik. Utóbbiak képességeinek, nyitottságának sokkal nagyobbat kell változni, mint ahogyan azt sokan gondolják. A nyitáshoz, a gondolkodáshoz adunk mi az üzleti történetekkel muníciót.
- Több lapot csináltál, de ez az első saját. Miben változtatsz az eddigiekhez képest?
Nincsenek korlátaim olyan értelemben, hogy alkalmazkodni kellene egy kiadóhoz. A fantázia szabadon szárnyalhat, a pénztárca szab korlátot. Igaz, ez elég kemény korlát lehet…
- Mit olvasnál a lapban szívesen?
Történeteket. Őszinte vallomásokat sikerről, kudarcról. Ezekből okosodhat az ember. S lelkesítő, ha másoknak sikerült. És ha nem, akkor elemezni lehet a kudarc okát. Ez is hasznos, tanulságos lehet. Az emberi történetek sokkal inkább hatnak az emberre, mintha pusztán számokat közölnénk. Persze, azért lesznek adatok is.
- Csak elvárod másoktól, hogy megosszanak sikereket és kudarcokat? Te milyen sikereket és kudarcokat osztanál meg az olvasókkal?
Voltak sikereim és kudarcaim. Amikor a liberális Magyar Hírlap főszerkesztője voltam, azt nagy szakmai sikernek éltem meg. Lelkes, lendületes csapattal próbáltuk „megváltani a világot”. Politikai/gazdasági napilapot akartunk készíteni. Jól indultunk. Ámde kudarc volt, hogy az akkor tervezett példányszámot nem sikerült elérnünk. Ez nekem az állásomba került.
Siker volt az is, amikor a Világgazdaságnál először lettem főszerkesztő. Forró Tamás személyében olyan vezérigazgató volt a kiadónál, aki hagyta, hogy a szerkesztőség létszáma duplázódjon, mert a gazdagabb tartalomhoz több jó újságíró is kellett. Növeltük az oldalszámot, új rovatokat indítottunk, több oknyomozó anyag jelent meg. Sokan ma is azt mondják, ez volt a zöld újság egyik legpezsgőbb időszaka. Talán csak a lapalapítás lehetett izgalmasabb.
- Tanultál olyat bármilyen cikkből, történetből, amit hasznosítottál a munkádban?
Direktben nem, de a gondolkodásomra hatottak a történetek.
- Milyen módon?
Elméletben megtanultam, hogy lehet vállalkozni, a kudarctól sem kell megrettenni. Ha valami nem sikerül, fel kell állni, menni tovább. Semmi tragédia nem történik, ha az üzletben nem csak siker, hanem kudarc is van. Persze csak akkor, ha az ember nem teszi rá a teljes életét és vagyonát. Ezt most kipróbálom a gyakorlatban is.
- Most számolsz a kudarccal?
Persze. Minden üzleti vállalkozásban benne van a siker és a kudarc lehetősége.
- Mitől függhet a siker ebben az esetben?
Rengeteg mindentől. A legfontosabb talán, hogy be kell kerülnünk a köztudatba. Ehhez kellenek olyan cikkek, amit ha elolvasnak az olvasók, akkor felhívják rá mások figyelmét. Mivel direkt reklámra kevés pénzünk lesz, az indirekt kampányra kell építenünk.
- Ez nem fejesugrás a sötétbe?
Nem. Nem teljesen. Valamennyire igen. Azt tapasztaltam, hogy az inspiráló történetekre az üzletben is szükség van. Meg kell találnunk azokat a cégvezetőket, HR-főnököket, feltörekvő vállalkozókat, menedzsereket, akik kíváncsiak mások történeteire. . Ha csak egy olyan sztori is akad, ami hat a gondolkodásukra, amin eltöprengenek, vagy egyes elemeit átveszik, már megérte megvenni a lapot….
….
- Mi motivál téged?
Hogy valami újat csináljunk.
- Többes számban beszélsz. Te csinálod vagy…?
Azt szeretném, ha a “mi” lenne a válasz. Ha sok olyan társunk lenne, akivel csapatként dolgozhatnánk. Ez még alakul. Ha “én”-ről beszélek, az nem lesz sikeres. Egyedül nem tudom megcsinálni.
- Mit vársz a többiektől?
Ők is érezzék, hogy valami új létrehozásában vesznek részt. S ha érzik, akkor lelkesek lesznek.
- Mit adsz nekik ezért?
Anyagilag nem leszünk versenyképesek a piacon. Csak az új alkotásának élményét tudom kínálni. Ha sikeres lesz a lap, az erkölcsi sikerhez anyagi elismerés is társulhat. Első menetben az alkotás öröme kell, hogy motiváljon. Sajnos. Vagy nem sajnos?
- Az alkotás öröme nem veszett ki az emberekből?
Szerintem csak nem látszik. Ha valaki valami jóban részt tud venni, akkor boldogan vállalja. Az alkotás rendkívül motiváló tud lenni.
- Ezt a vezetők is tudják?
Szerintem tapasztalják időként, s néha meg is lepődnek azon, hogy minek tudnak örülni a munkatársak. A pénz fontos, valamiből meg kell élni, de a jó csapatszellem többet ki tud hozni az emberekből, mint a pénz.
- Az eddigi tapasztalataid alapján mást olvas egy női vezető és mást egy férfivezető? Másként kell rájuk hatni egy ilyen lapban? Az egyikre érzelmekkel, a másikra adatokkal?
Magánemberként talán mást olvas az egyik és mást a másik, de vezetőként információkat, sztorikat ugyanúgy olvasnak. A XXI. századot a nők évszázadának is nevezik, az intelligencia mellett az érzelmi intelligencia is egyre inkább előtérbe kerül. Ez a nőknek erősebb tulajdonsága. Az érzelmek szerepe ennek alapján felértékelődik. Ebbe a kreativitás, az érzelmek direktebb kifejezése, az őszinteség is beletartozik. Ez valamennyire a férfiakban is megvan, csak nem illik kimutatniuk az érzelmeket. Az nem férfias. A nevelés, a szokás nagyon hat. Remélhetőleg azonban oldódni fog. Remélem, hogy a jó történeteket a női és a férfi vezetők egyaránt szívesen olvassák, s értékelik az őszinteséget.
- Mer egyáltalán egy vezető igazán őszintének lenni? Az eddigi interjúidnál mennyire voltak őszinték?
Az őszinteségnek különböző fokozatai vannak. Attól is függ, hogy az illető milyen pozícióban van az adott szervezetnél. Tulajdonosként is meggondolja, hogy mennyit mondhat el. Alkalmazott vezetőként azt mérlegeli, mennyit fogadnak el a felette állók vagy a tulajdonosok.
- Ha már őszinteségről beszélünk, miben tud ez a lap eltérni, más, újszerű lenni, mint a korábbiak? Amelyeket ugyancsak Te csináltál.
Az eddigi munkáimnál a tények szerepe, az objektivitásra törekvés nagyon fontos volt. Most az ember kap nagyobb hangsúlyt, az ő élete, az ő története. Ettől válik szubjektív üzleti magazinná a BOOM.
- Kíváncsi leszek, hogy van-e az őszinteségre valós igény…
Őszinteségre lenne igény, ebben biztos vagyok. Inkább az a kérdés, lesz-e elég bátorság a potenciális szereplőkben, hogy a nyilvánosság előtt feltárják üzleteik, döntéseik egy-egy fontos, talán éppen elrontott epizódját, történetét…
- Reális cél lehet egy olyan világban őszinteséget várni, ahol a hazugságnak van igazán keletje?
- Megpróbáljuk. Hazugsággal, önáltatással nem lehet tartósan messzire jutni. Csak az őszinteségre épülő üzleti amgatartás hozhat tartós sikert. Szerintem.
- A te életedből tanulságként mit hoznál fel a leendő fiatal vezetőknek?
Az én életem biztatást jelenthet a fiataloknak. Fiatalon és nőként lettem vezető. És sokáig az maradtam. Voltak sikerek és kudarcok. De meg lehet csinálni. Az én példám arra ösztönözheti a fiatal nőket is, hogy merjenek a karrierlétrán felfelé menni, akár a csúcsig is. Meg lehet csinálni.
- Van-e olyan, amit szívesen elmondanál még, tudatnál az olvasókkal?
Bizalmat kérnék az újság iránt. Sok helyen dolgoztam. A teljesítmény ott van mögöttem. Eddig alkalmazottként szerkesztettem, írtam cikkeket. Ezen túl vállalkozóként. Ezért most több segítség, bizalom kellene. Ha előfizetnek, az megkönnyíti az én bizonyítási lehetőségemet. A vállalatok, vállalkozók döntéshozóinak, menedzsereinek, feltörekvő fiataloknak érdemes lesz olvasni e magazint. Még egy kisvállalkozásnál sem nagy költség egy ilyen lap. Ha minden hónapban csak egyetlen cikket találnak, ami beindítja a gondolkozást, inspirál, már jó befektetés a BOOM előfizetése.
Az interjú teljes terjedelemben a boomonline.hu-n olvasható
Dara Péter